Tanári szakma
Lenézik a tanítókat a többiek, például a joghallgatók. Pedig mindenki egy tanítónál kezdi a tanulást, az életet.
A tanárok minden áldott nap kiállnak az osztály elé és adnak nektek valamit (...). Nem csak jegyeket adnak, hanem tudást is. Amit megtanultak, átadják nektek, és amikor odaadunk valakinek valamit, akkor magunkból is odaadunk egy keveset.
Egy tanár minden pillanatban döntési helyzetben van: el kell döntenie, hogy a tananyag bűvöletében él, és megpróbál "végezni az anyaggal", vagy segíti a diákjait, hogy kritikus, értő, gondolkodó emberekké váljanak.
A tanári munkában az embernek először saját egyéniséget kell kialakítania, ez több évig tart. Nem lehet sablonokat átvenni.
Az ember két dolgot szerethet a tanári pályán: a diákjait és a szaktárgyait. Ha e kettő megvan, nem kell különbet kívánni.
A tanári szakma állandó nyomást jelent, különösen középiskolai szinten. Az ember minden hét órából ötöt a színpadon tölt, és a világ legnehezebb közönségének kell játszania.