Tananyag
A tanárok elhiszik, hogy a világ gyorsan halad, és ezért a hallgatóknak egyre többet kell tudniuk, és ezt úgy akarják elérni, hogy egyre többet pakolnak rájuk. Ez a verseny a lovak kocsihúzó versenyére hasonlít, amelyen mozgásban lévő kocsira pakolnak folyamatosan súlyokat, amit ha álló kocsira egyszerre raknának, akkor a ló megindulni sem tudna. Azt mindenki elfelejti, hogy a világ tudományának haladásával ellentétben a tanulók agya nem változott 5-10 év alatt, ugyanolyan maradt, tehát az anyagok mennyiségében kellene valami kíméletes szelekciót végezni. Mit csinálhat a kocsihúzó, ha már az inai nem bírják? Megáll és begubózik... ha erőlködik, akkor pedig kiég.
A "naprakész, azonnal alkalmazható tudás" mindig tegnaprakész akkor is, ha ma még talán valóban jó eséllyel juttat munkahelyhez - igaz, nem a legnívósabb fajtához, mert ott már ma is mást kell tudni, mint tegnap, amikor a "naprakész" tananyagot összeállították.
Egy tanár minden pillanatban döntési helyzetben van: el kell döntenie, hogy a tananyag bűvöletében él, és megpróbál "végezni az anyaggal", vagy segíti a diákjait, hogy kritikus, értő, gondolkodó emberekké váljanak.
Minden diktatúrában nagyobb a tananyag, mint a demokráciában. (...) Minden diktatúrában sokkal korábban kezdődik a gyerek életkorát tekintetbe nem vevő iskolai oktatás - nevezetesen már az óvodában -, mint a demokráciákban.
Egyre inkább sikerül a középületeket a mozgássérültek számára is elérhetővé tenni. Hasonló szemlélet kellene az iskolai tananyag és a tanítás kialakításában is. Egy átlag általános iskolai osztályban egy 140-es IQ-val rendelkező diák idejének a felét tölti hiába, 170-es IQ-val teljesen fölöslegesen ül az iskolapadban. Ugyanígy van ez a skála másik felén, csak más okból. Akkor szabadna csak kötelezővé tenni az iskolát, ha ez azt jelentené, hogy a gyerekek képességeiknek és fejlődésüknek megfelelő tanítást kapnak.
A hajszolás a tananyagban nem ér semmit. A felejtés számára hajszolunk és tanítunk.
Facebook
Pinterest