Szülővé válás
Szülővé válni, a spontaneitást elveszteni, a kettőről a háromra lépni óriási sokk minden párnak, még azoknak is, akik mérőszalag segítségével tervezik a családot, és percre pontosan akkor születik a gyerekük, amikorra ők kalibrálták.
A szülővé válás nehéz feladat. Gyerekünk egyik napról a másikra életünk első számú, minden mást maga mögé utasító prioritásává válik. Aki szülővé lesz, minden bizonnyal arra is ráébred, milyen feladattal kellett megbirkózniuk saját szüleinek, és talán elkezdi jobban értékelni őket, azonosulni velük, vagy éppen jobban megérti őket.
Feltételezzük, hogy az életünk nagy változásai lassan jönnek el... idővel. De ez nem igaz. A nagy dolgok egy pillanat művei. Felnőtté válni, szülővé válni... egyik pillanatban még nem vagy az, aztán a következőben már az vagy.
Senki se tud felkészíteni arra, mi történik, ha gyereked születik. Amikor a karodban tartod a babát, és tudod, mostantól ez a kötelességed. Senki se tud felkészíteni a szeretetre és a félelemre. Senki sem tud felkészíteni a szeretetre, amit a szeretteid éreznek iránta. És semmi sem tud felkészíteni a gyermektelen barátok közönyére.