Szobrászat
A festményeknek, szobroknak személyes történetük van, amely felfejthető a művész életrajzi dokumentumain keresztül.
Nem igaz, hogy a szobrok hallgatnak: épp beszédes természetük miatt kerülnek a közterekre.
A szobrászat olyan, mint a szerelem. Ha megvan a kölcsönösség, el lehet jutni a költészet magaslataira. De ha nincs meg, akkor erőszakot követsz el, ami bűntett. És az anyag sohasem bocsátja meg neked az erőszakot, megbosszulja magát, megmutatja sebeit. Talán, amikor megveszik munkáinkat, büszkék vagyunk és nagynak érezzük magunkat, de az anyaggal szemben mindig kicsik maradunk.
A szobrász a márványtömböt nézi, és a szeme már a kiformált szobrot látja a kőben, melyben majd sokan gyönyörködnek.
Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.
Facebook
Pinterest