Szerelem varázsa
A szerelem egy nagy mindenség,
S a jó, rossz, bölcs és ostoba, -
Mikor a lényegét keresték,
Csodáit látták, - mást soha!
Az első szerelem varázslata tudatlanságunk, mellyel azt képzeljük, hogy sosem érhet véget.
Márpedig aki fixen szerelmes, az nagyon is tud róla, mivelhogy boldog! És a boldogság rendkívüli, magasztos, szárnyaló lelkiállapot!
A szerelemben nem a repült órák száma, hanem a szárnyalás milyensége számít. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az ejtőernyős ugrások számánál jóval fontosabb a lebegés varázsa.
Ne becsüld alá a szerelem varázsát, élvezd nyugodtan, de ne veszítsd el a fejed.
Onnan tudhatod, hogy szerelmes vagy, hogy nem tudsz elaludni, mert végül is a valóság jobb az álmaidnál.
Sosem éreztem ehhez foghatót, s féltem, hogy többé be sem érem kevesebbel. Már nem harcoltam önmagammal, s nem kellett érte küzdenem. Odaadtam mindenemet, azt is, aminek létéről nem is tudtam. (...) Szerettük egymást.
Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen megtapasztalod.
Olyan furcsa, ha az ember szerelmes, akkor egy pillantás, egy mozdulat, egy érintés csodával ér fel.
A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér.
Az égi szerelemben nincs varázs:
hűlt hamu az, alatta nincs parázs.
A földit válaszd s fel ne add soha,
bár ára kín, keserv és koplalás.
Facebook
Pinterest