Szembenézés a rosszal
Minek emésztenénk magunkat? (...) Aminek jönnie kell, jönni fog, és ha itt lesz, szembenézünk vele.
Még a legszörnyűbb valóságban is mindig van valami megbékítő, ha az ember szembenéz vele.
Nagyon rossz, gyermekem, ha egy asszony szembenézett a legrosszabbal, ami érheti, mert azután nem tud már félni semmitől. Márpedig jaj annak az asszonynak, aki semmitől nem fél.
Az a baj, hogy az emberek gyávák, nem mernek szembenézni a dolgokkal. Mintha nem látnák, mi van az orruk előtt. Én nem ilyen vagyok. Engem nem lehet eltéríteni semmitől.
Kétségbeejtő dolgokkal kell szembenéznünk, amik kétségbeejtő döntésekre kényszerítenek, borzalmas döntésekre, de hinnem kell abban, hogy még jóvá tehetjük a hibáinkat.
Jobb nem tudni a rút igazságot, csak úgy tenni, mintha nem is létezne? Vagy jobb szembenézni vele, még ha olyan terhet is jelent, amit életünk végéig cipelhetünk?
Nincs olyan nehézség vagy tragédia, amellyel ne tudott volna sikeresen szembenézni már valaki. Ez vigasztaló lehet. Egyikünk helyzete sem teljesen egyedi.
Az emberek eltérő módon élik meg ugyanazt a sorscsapást. Lehet, hogy nem menekülhetek a sorsom elől, de ura vagyok oly módon, hogy szembenézek vele.
A biztonság mítosz. Nem létezik. A veszély kerülése hosszú távon nem biztonságosabb, mint egyenesen szembenézni vele.
Bármilyen jövővel félelem nélkül szembenézhetünk mindaddig, ameddig tudjuk, hogy nem magányosan nézünk vele szembe.
Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal - miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem.
Az elkerülhetetlennel kétféleképpen lehet szembenézni: vagy odavonszolnak a sorsod elé, vagy megtámadod.
Jobb, ha az ember szembenéz a fájdalmával, mert az segít semlegesíteni az emlékekből szivárgó mérget.
Facebook
Pinterest