Őrült szerelem
Bár a szerelmem őrült, az elmém igyekszik lecsillapítani a szív fájdalmait, mondván, legyek türelmes és sose adjam fel a reményt.
A félelemnél és szerelemnél nincsenek erősebb emberi érzések. Nem sok mindenben különböznek. Mindkettő őrült dolgokra készteti az embert. (...) Néha olyat is teszünk, ami halálra rémít minket, csak mert szerelmesek vagyunk.
A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad ülve, és a semmibe mered. Néz, mint az őrült.
A szerelem, olyan, mint a jó bor: egy kevés boldoggá tesz, de túl sok, megbolondít.
A szerelem olyan, mint egy átmeneti, őrült állapot: kitör, akár egy földrengés, aztán lecsillapodik. És miután lecsillapodott, dönteni kell. Az a nagy kérdés, vajon a gyökereitek úgy összefonódtak-e, hogy már elképzelni is lehetetlen, hogy valaha is elváljatok egymástól. Merthogy ez jelenti a szeretetet.
Ha leomlanak a falak, a szerelem mindent eláraszt, és nincs többé lehetséges és lehetetlen, nem számít, hogy meg tudjuk-e tartani a szeretett lényt: szeretni annyit jelent, mint elveszíteni a fejünket.
Szerelmesnek lenni megalázó, szégyenteljes, azt jelenti, hogy elveszti az ember a fejét, az önkontrollt.
A szerelem az elmebaj egy időleges formája.
Facebook
Pinterest