Önzőség
Az embernek (...) állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. Sokkal valószínűbb, hogy célhoz ér, ha önzésüket nyergeli meg a maga javára, és meggyőzi őket, hogy a saját előnyükre cselekszenek, ha megteszik azt, amit kíván tőlük...
Egy olyan világban élünk, ahol azok az emberek érvényesülnek, akik nem törődnek senki mással önmagukon kívül.
A szeretet a legnagyobb áldozatokra képes, mig az önző ember csak önmagát szereti.
Aki maga körül forog,
előbb-utóbb csak tántorog.
Önzésének nagy az ára:
beleszédül - önmagába.
Ha olyan reménytelen önzők vagyunk, hogy nem tudunk egy kis örömet sugározni magunk köré és egy kis elismerést juttatni másoknak anélkül, hogy viszonzásképpen ne akarjunk valamit kifacsarni belőlük, ha lelkünk nem különb, mint a savanyú vadalma, akkor elér minket az a kudarc, amelyet nagyon megérdemlünk.
Aki túl hangosan és túl gyakran kukorékolja a saját nevét, azt a gyanút kelti, hogy szemétdombon áll.
Aki kunyerál, aki hálátlan, akivel nem lehet értelmesen beszélni, az nem felnőtt. Aki folyton csak önmagára gondol, az sem. Akinek az a fő problémája, hogy legyen tűsarkú cipője, divatos ruhája (...), az fejletlenebb agyú egy ötödikesnél.
Néha igenis önzőnek kell lenni... mert nem lehet úgy élni, hogy senkit ne bánts meg, de közben mégis valóra váltsd az álmodat.
Valóban önzetlen cselekedetek nem léteznek. Aki mégis ezt állítja, az hamis és félrevezető frázisokat hangoztat, és szándékosan félreértelmezi az ember pszichológiáját.
Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.
A világ sötét, a világ önző és kegyetlen, ha csak a legkisebb jót is felfedezik az emberek, rögvest tönkreteszik.
Az önző ember csak magával törődik, az irigy mással is.
Facebook
Pinterest