Önteltség
Elhomályosítja a dölyf a tisztánlátást, a valóságérzéket, és gyakran az ellenfél lebecsülésére bírja az embert.
A pökhendiség gyakran a társadalmi létrán felkapaszkodott emberek módszere arra, hogy gyökeret eresszenek új környezetükben. Olyankor megfeledkeznek arról, milyen szerepet játszott sikerükben a szerencse.
Noha az összes érzelmi állapotunk közül bizonyára a pökhendiség a leghiábavalóbb, mégis sokszor ennek a bűnébe esünk, mert az arrogancia a könnyebbik út. A szellem lustaságából fakad, és ugyanazon a logikán alapul, mint a rasszizmus: az alapértelmezett beállítás a másik lebecsülése, már az első találkozást megelőzően.
A legtöbben meg vagyunk győződve arról, hogy hegyeket tudnánk megmozgatni, ha mások eltakarítanák az útból a dombokat.
Sok dolog van, ami nagy örömöt okoz számomra, de nem találok élvezetet abban, ha többnek képzelem magam, mint ami vagyok; a kicsinyes hiúsággal terhelt élettel szemben az otthon töltött mindennapok harmóniáját és nyugalmát részesítem előnyben.
Mindenkinek megvannak a maga korlátai..., de ezek felismerése hatékony gyógyszer az önteltség ellen.
Az önteltség a leggyógyíthatatlanabb kór, amit az emberi lélek ismer.
A rózsa kívülről igenis szép, s ha nem ő állna mindig az előtérben, talán még kedves is lehetne; de mivel ő a virágok virága, önmagát mindig szebbnek fogja tartani, mint amilyen valójában; mindaddig, amíg ez így van, a rózsa gőgös marad.
Facebook
Pinterest