Önkritika
Ha az ember szellemi épségben kívánja leélni az életét, akkor nem olvasgatja saját írásait.
Ha valaki sokat ír, sok helyen próbálkozik megjelentetni, és sehol nem fogadják, vagy nem jó szívvel fogadják, az gyanús kell, hogy legyen. Azt jelenti, hogy valami miatt mégsem kell rá olyan nagyon figyelni. Feltehetően nem csak a sokat szapult intézményrendszerben vagy a szerkesztőkben van a hiba. Arra érdemes törekedni, hogy csináljunk valami olyat, amire már nem tudja azt mondani a szerkesztő, hogy nem közlöm, mert akkor azt fogja érezni, hogy kimaradhat valamilyen, akár később irodalomtörténetivé is váló folyamatból, de legalábbis megfosztja az olvasókat valami ínyencségtől.
Az élet a komikum hatalmas forrása, csak tudni kell észrevenni. És még egy - nem szabad félni attól, hogy önmagunkat kinevessük.
Szilárdabb jellem kell ahhoz, hogy visszavonjunk egy téves nézetet, mint ahhoz, hogy megvédjük.
Egy jó tudós mindig megkérdőjelezi saját elméleteit és feltételezéseit.
Az önkritika ritka, mint a fehér holló, és ha a dolgok jól mennek, nemigen szólal meg, vagy süket fülekre talál.
Azon a napon válik az ember igazán felnőtté, amelyiken először nevet magán tiszta szívből.
Az öngyilkosság az önkritika legőszintébb formája.
- Graffiti
- Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.
Akinek túl sokan hízelegnek, abból valószínűleg kivész az önkritikára való képesség.
Ha nem vittem volna
túlzásba az önkritikát,
példa lehetnék magam előtt.
Facebook
Pinterest