Önirónia
A humor egyszerre távolít el és szül empátiát, szerintem ez nagyon fontos. Soha nem értettem azokat a drámákat, filmeket, ahol humor nélkül próbálnak beszélni. Szerintem legalább önirónia kell ahhoz, hogy élet legyen.
Az önirónia egy nagyon-nagyon hálás valami, hiszen az egész világ arról szól, hogy úristen, csak meg ne lássák az emberek, hogy kiesett a szempillám, híztam, fogytam, világít a homlokom... felszínesen élünk, kifelé élünk, mert mindenki fél.
Néha nem lehet másképp elviselni az igazán rossz dolgokat, csak ha nevetünk rajtuk.
A nevetés a legjobb orvosság. Mindegy, mennyire rossz vagy kilátástalan a helyzet, a humor, a huncutság és a szívből jövő nevetés mindig belefér. Ha megtanulunk nevetni magunkon, nyitottabbá válunk a mélyebb emberi kapcsolatokra és az alázatosabb tanulásra.
Egészséges ország, egészséges nép tudjon mulatni, mosolyogni éppen a legnagyobb hősein, szentjein, királyain is.
Aki nevetni tud az életen és saját magán, az kevesebb stresszel fog küszködni, mivel elménkhez, szívünkhöz és zsebünkhöz, valamint a ranglétra tetejére egyaránt a rekeszizmon át vezet a legrövidebb út.
Azon a napon válik az ember igazán felnőtté, amelyiken először nevet magán tiszta szívből.
Az igazi önismeret ott kezdődik, amikor tudsz mosolyogni a saját hibáidon, kudarcaidon, amikor van benned önirónia. Aki tud nevetni önmagán, már jó úton jár ahhoz, hogy önismeretre tegyen szert - és megismerjen másokat.
Az önirónia és az önismeret szavak közt van egy erős kapcsolat. A fejlődéshez, a belső erőforrásaink felfedezéséhez ugyanis az önirónia éppannyira elengedhetetlen, mint az önismeret.
Facebook
Pinterest