Öngyilkosság
Nem számít, hogy milyen nagy ívű a sorsa valakinek, ha egyszer nem akar élni, akkor nincs, ki életben tartsa.
Öngyilkosság: így hívják, pedig e tettnek semmi köze a gyilkossághoz: nincs vérszomj, nincs szenvedély, csak a halál van, a remény halála.
Ha valaki eléggé elkeseredett ahhoz, hogy önmaga elpusztítására szánja el magát, akkor ahhoz is elég kétségbeesett lehetne, hogy találékonyabban, szélsőségesebb, szokatlan módon vessen véget a problémáinak: lépjen ki a testéből éjfélkor, vagy szálljon fel egy Új-Zélandba tartó hajóra, és kezdjen mindent elölről - csináljon bármit, amit mindig is szeretett volna, de nem mert.
Mindenkinek jogában áll a saját életéről egyedül dönteni, ha pedig végképp megelégelte, szabad akaratából visszaadni azt.
A történelem során először többen halnak bele abba, hogy túl sokat esznek, mint abba, hogy túl keveset; több ember halálát okozza az öregség, mint a fertőző betegségek; és több ember követ el öngyilkosságot, mint ahányat a katonák, terroristák és bűnözők együttvéve megölnek. A kora 21. században az átlagember halálát sokkal nagyobb valószínűséggel okozza a mértéktelen zabálás a McDonald' sban, mint az aszály, az ebola vagy az al-Káida támadása.
Az önkéntes halál értelmetlen. Az ember előbb-utóbb úgyis meghal, akkor meg minek siettetni a dolgokat?
Az öngyilkosságnak gyakran a hátramaradottak életének megkeserítése a célja. A depressziós betegek gyakran úgy érzik például, hogy a szüleikkel szembeni bosszú egyetlen kellőképpen kielégítő formája az öngyilkosság.
z öngyilkosság egy vastag, fekete vonallal kettéhasítja életünket. Minden "az előttre" és "az utánra" tagolódik.
A halál számomra betolakodónak tűnik. Öngyilkosság esetén a halált nem érzem a barátomnak. Terroristának tűnik, aki megölt egy ártatlan szemlélőt. Az öngyilkossággal bekövetkező halál pedig olyan, mintha a legaljasabb átverés lenne: a halál behálózta az illetőt, és rávette, hogy önként válassza őt. Öngyilkosság esetén a halál csaló, manipulátor, a legádázabb ellenség.
A legnehezebb benne az, hogy soha nem fogjuk tudni megkérdezni az öngyilkostól: miért?
Csak egyetlen igazán komoly filozófiai kérdés van: az öngyilkosság. Ha meg tudjuk ítélni, hogy érdemes-e leélni az életet, akkor választ is adtunk a filozófia alapkérdésére.
Mi, az öngyilkosság túlélői tisztában vagyunk azzal, hogy fájdalmat okoztak nekünk. Saját szeretteink rendkívüli árulással becsaptak bennünket. A haragtartásnak azonban nincs értelme, és bosszút sem állhatunk. Szeretteink már bosszút álltak saját magukon. Így tehát áldozatokként gyászoljuk őket, és megbocsátjuk nekik mindazt a rosszat, amit saját maguknak és nekünk okoztak.
Facebook
Pinterest