Műveltség
Nem azért kell a műveltség, nem arra való, hogy hencegjen vele az ember, hanem hogy megtanulja az életet. Hogy a bölcsebb emberek tanítása a segítségére lehessen. Hogy lássa magát a művekben tükröződni. Hogy közelebb kerüljön az életéhez.
A műveltség a világ legnagyobb disznósága, mert az embernek az életén kívül a halálát is megkeseríti.
A műveltség terjesztésére és az előítéletek legyőzésére nincs hatékonyabb eszköz, mint a cirkusz és a színház.
Az olvasás semmi nem egyéb, mint mívelt, tanult emberekkel való társalgás. Ki tehát folytonosan olvas, azaz mívelt társaságban él, végre maga is míveltté, tanulttá lesz.
Óvakodj a magát műveltnek gondoló félművelttől, mintha csak egy borbély lenne, aki úgy dönt, hogy agyműtétet végez.
A műveltség a nagy kapcsolatrendszerek ismeretét jelenti. Kapcsolatban állunk anyagi és szellemi környezetünkkel: de a környezetünkhöz tartozik a millió fényévnyi távolságban felrobbant csillag, feleségünk, a közérti eladó és a Halotti beszéd. Helyünk ismerete az Univerzumban, az élők világában, a társadalomban, a családban, felismert helyzetünkből fakadó cselekvésünk: ez mind a műveltséghez tartozik. Röviden a műveltség: általános viszonylatrendszerek (mint történelmi folyamatok) ismerete - annyi konkrét tényanyaggal, amennyivel az általános elveket a valósághoz lehet rögzíteni.
A legtöbb ember annyi mindent művel az életében, hogy nem jut ideje önmagát művelni.
A műveltség alászálló dolog, mindig csak süllyed és ebben a legmeglepőbb, hogy mindig van hová.
Az emberi közösség sokkal többet tud ma, mint amennyit az őskori hordák tudtak. Egyéni szinten azonban az ősi gyűjtögetők voltak minden idők legműveltebb és legképzettebb emberei.
Az emberi társadalomban vagy teljesen fölösleges a műveltség, vagy minden egyénnek módot kell nyújtani a tanulásra.
Az igazi műveltség fellendíti a gazdasági életet és gazdagságot teremt. Ellenben még a gazdag emberek és a társadalmak is tönkremennek igazi műveltség nélkül.