Múltban élni
Senkinek sem tesz jót, ha túlságosan sokáig néz visszafelé, és megfeledkezik az előtte álló jövőről.
Aki mindig a visszapillantót nézi, azt kockáztatja, hogy összetöri magát, mert nem előre figyel.
Kár a múlton keseregni. És teljesen felesleges, mint egy profi sakkozónak előre feltérképezni a jövő összes lehetséges lépését. Így lemaradsz a most-ról!
Akik lemaradnak, és csak a múltba merednek, azok elfelejtik, hogy abban a sokat dicsért múltban a gyerekek fele ötéves kora előtt belehalt valamilyen betegségbe.
Ha múltban élsz, ott nem lel rád a holnap, És nincs jövő, mi biztos csak rád vár. Most van itt a perc, mi könnyen múlhat, Hát érezd át!
Az élet hosszú. Miért kellene bárkinek is a múltban élnie, ha élhet a jelenben is? Miért ne engedhetné meg magának bárki, hogy a jövője ragyogó és izgalmas legyen?
A múltban élni unalmas és magányos tevékenység. A visszatekintés megsajdítja a nyakizmokat, és közben belesétálunk mindenkibe, aki csak felénk tart.
- Néha jó a múltban élni. - Nem mehetünk vissza. Nem vezet út visszafelé, csak előre.
Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.
Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.
Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél velem.
Tudod, az élet megy tovább, és mindig lehet találni valami vigaszt. Nem foglalkozhatunk álladóan a múlttal!
Amikor kesergünk a múlt felett, átéljük annak emlékét, és kimaradunk a jelen valóságos élményeiből.
Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet.
Facebook
Pinterest