Mi a barátság
A szerelem kaviár és esküvői torta, eper és tejszínhab. A szerelem pezsgő. A barátság frissen sült kenyér, frissen köpült vaj, házi sajt és finom tea két személyre. Persze akkor leszünk a legjobban, ha mindkettővel élünk. De mennyivel könnyebb megemészteni a barátságot!
A barát valójában olyasvalaki, akit csupán hosszan tartó fizikai közelség révén ismertünk meg, és szükségképpen bizalmunkba, majd pedig szívünkbe fogadtunk.
Barátság, tündöklő csoda,
te sorsom éltetője, napja,
tebenned nincs érdek, se hála,
a lélek nem gondol magára,
mikor te késztetsz áldozatra.
Barátság, tiszta szenvedély,
lobogj nekem, amíg csak élek,
tebenned mindig megtaláltam
a jóra érző emberséget.
Barátság. Milyen szép szó! Ott cseng benne a bizalom, átszövi a bátorítás, két kézzel hozza a biztatást és a segítséget a bajban. Sokfélét bemagyarázhatunk e rövid szóba, de számomra barátság csak egyféle van. Őszinte, egymást segítő.
A barátság nem egyszerű társulás, ahogy a barát nem merő társ. Nem bajtárs, nem kolléga, nem partner. Ami a barátság házában az emberrel történik, azt semmiféle más kapcsolat helyettesíteni nem tudja. A barát senkivel sem pótolható.
Attól tartok, barátságon sokszor csupán egy bizalmas viszonyt értenek, aminek semmi köze az őszinte érzésekhez.
Az élettől közösen kapott és közösen elviselt pofonok ellenére is mindegyikünkben megőrzött hűség az egykori álmokkal feldíszített, később illúzióktól mentes eszmények: ebből fakadt és tart össze ma is bennünket ez a barátság.