Locsolóversek kicsiknek

Húsvét másodnapján, régi szokás szerint, Fogadják szívesen az öntöző legényt! Bár a legénységtől én még messze állok, De az öntözők sorába mégiscsak beállok. Először kérdem: van-e piros tojás? Mert csak úgy magára nem megy a locsolás.

Tavaly húsvétkor még nem volt kicsi székem, Édesanyám tüzelte el, az idei télen. Egy év alatt nagyot nőttem, kis székre sem állok, innen lentről locsolgatok, s csupa jót kívánok!

Eljöttem hozzátok ifjú létemre, Hogy harmatot öntsek a tű szívetekre, Mert ha meg nem öntlek ezen esztendőbe. Szépet nem virágzik nékünk jövendőbe.

Húsvét másodnapján, régi szokás szerint, fogadják szívesen az öntöző legényt. Én még a legénységhez igaz, kicsi vagyok, de azért öntözőlegénynek mégiscsak felcsapok. Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok, ha a locsolásért piros tojást kapok.

Vízöntő húsvétkor Bugyognak a források. Én is eljöttem hát Ifjú létemre, Hogy harmatot öntsek E kis növendékre. Öntözöm anyját Kedves szép lányával, Piros tojást várok, Azt is csak párjával.

Én még kicsi vagyok, Verset ezért nem is tudok, De majd jönnek a nagyok, Aztán majd mondanak azok.

Ákom-bákom, berkenye, Szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, Visszük már a kalácsot.

Rózsa, rózsa, szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál! Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál!

E háznak van rózsabokra, megöntözném, hogy virulna. A kis kertész fáradsága, egy pár tojás a váltsága.

Húsvét másodnapján az jutott eszembe, Locsolóvizet vegyek a kezembe. Megöntözzek vele egy árva ibolyát, És cserébe kapjak érte egy hímes tojást.

Én kis kertész legény vagyok, Rózsavízzel locsolkodok. Úgy locsolom a lányokat, Mint kertész a virágokat.

Zöld erdőben jártam Kék ibolyát láttam. El akart hervadni Szabad-e locsolni?

Én kis kertész legény vagyok, Magam után szagot hagyok.

Mosolyog a napsugár, mosolyog az ég is, locsolkodok, tojást kapok, s mosolygok majd én is.