Lángoló szerelem
A fiatalok szerelme olyan, mint a láng, nagyon szép, gyakran heves és forró, de mégis csupán fényes és villódzó. Az idősebb és fegyelmezett szív szerelme olyan, mint a szén; izzó és csillapíthatatlan.
A legtöbb divatos házasságban a szerelem tüze lassanként szeretetté csendesedik. Miután a kapcsolat szentesíttetett, az eskük elhangzottak, és az esküvői torták jóízűen elfogyasztásra kerültek, a szenvedélyes pillantások jogot nyernek arra, hogy átadják helyüket a barátságos tekinteteknek, és az egykor hevesen verő szívek is kényelmesebb, kellemesebb ütemre lassulnak.
Ámor teszi csodás, bűvös szerével, hogy szívem egyre lángol, s mégsem ég el.
A távollét a szerelemnek olyan, mint a tűznek a szél: a kis lángot kioltja, a nagyot fellobbantja.
Szeretnéd őrizni társadban a lángot? Van ennek egy egyszerű módja: légy iránta hálás és ezt mutasd is ki!
A szerelem láng, a szeretet parázs. Az egyik lobogva lángol, a másik hosszan, tartósan melegít.
Úgy érezte, hogy szerelmük a kezdeti lánggal ég, hiszen folyamatosan táplálja a vágy. (...) Ha az ember szeret, nincs szükség beszédre. A lelke mélyén tudja, érzi.
A szerelmet táplálni kell - éppen úgy, ahogyan mindig újabb kis fadarabokat rakunk a tűzre. Az első láng csodálatos, de azután vigyázni kell a tűzre, kézben kell tartani.
A két szerelmes egymás szemébe mered, senki mást nem néznek, látó, vak tekintettel. Csak Őt, a másikat nézi mindkettő - s közben nem veszik észre, hogy körülöttük lángol a világ, melyet ők gyújtottak fel.
Facebook
Pinterest