Kudarc
A kudarc az az állapot, amikor van annyi energiád, amivel megoldhatnád a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés erősebb, így nem teszed bele mindazt, amire képes lettél volna. Végül marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért is nem voltál képes valamire. A "nem sikerült" viszont azt jelenti, hogy megtetted, amit tudtál, azonban azzal is tisztában vagy, hogy nem sikerülhet minden, hiszen emberből vagy. Ha becsülettel mindent beletettél, akkor persze rosszulesik a "nem sikerült", de végül nem marad benned lelkiismeret-furdalás, így nyugodtan alszol.
Nem lehet mindig topon lenni. A kudarc ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a siker.
Egy kudarc, bár nem jó érzés a feldolgozása, mégis gazdagítja az ember személyiségét egy hatalmas tapasztalattal.
Aki nem él át kudarcot, az nem is harcol. Aki próbálkozik, kudarcot vall, próbálkozik, kudarcot vall... ő az igazi újító, ő az igazi győztes.
A bukás mindig humorosabb, mint a siker, és sokkal inkább nevezhető univerzális nyelvnek.
A kudarc kell. A siker elkényelmesít, de a kudarc megtanít megbocsátani, és megmutatja, hogy kik és mennyire fontosak az életünkben.
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a maga ügyvédje legyen. Nem arról van szó, hogy titokban ne szálljunk magunkba, és ne keressük meg, mi lehetett a saját sarunk egy kudarcban. De talpra állni és csatát nyerni csak úgy lehet, ha hiszünk a verhetetlenségünkben.
Azért kedvelik annyira az emberek a "tehetség" szót, mert, amint a boldogtalanok szeretik a sorsot és a körülményeket okolni, úgy a sikertelenség nevezhető tehetséghiánynak, mások irigylésre méltó sikeressége pedig a tőlük független tehetséggel magyarázható. Könnyebb beismerni, hogy sajnos nem vagyunk tehetségesek - erről szüleink tehetnek -, mint bevallani, hogy igazság szerint mindig is lusták voltunk küzdeni.
Facebook
Pinterest