Kritikus
Az ilyenekből lesznek a kritikusok. Esztéták. Akik nem az életből tanulták a művészetet, hanem a művészetből az életet.
A kritikusok kaktuszok, akik tüskéjükből élnek a keselyűk közt.
A kritikusok (...) szívesen hangsúlyozzák, hogy egy bizonyos könyv egy másik kortárs vagy irodalomtörténeti mű "hatása alatt" született, még akkor is, ha a szerző a nevezett művet még hírből sem ismeri. A kritikusok magától értetődően abból indulnak ki, hogy a szerzők ugyanolyan műveltek és fantáziátlanok, mint ők maguk.
A kritikus egy vagy több olyan tévedése, ami egy írót elnémít vagy úgy megzavar, hogy soha többé nem találja meg a biztonságérzetét, olyan merénylet, mintha valaki egy a magasban a produkcióját végző artistára kezdene lövöldözni, míg csak le nem esik.
A szerző szerepe elég hiú; oly emberé az, ki azt hiszi, hogy leckét adhat a közönségnek. És mi a kritikus szerepe? Még hiúbb; oly emberé az, ki azt hiszi, hogy leckét adhat annak, aki azt hiszi, hogy leckét adhat a közönségnek.
A kritikus szakmai alapon meg tudja magyarázni, hogy mi miért jó vagy rossz, de gyakran téved. A közönség sohasem tudja megmagyarázni, hogy mi miért tetszik, de a végső döntése mindig talál.
Ha a kritikusaim azt látnák, hogy a Temzén járok, azt mondanák, hogy azért teszem, mert nem tudok úszni.
A kritikus szavai ne csüggesszenek el! Kritikusnak még sosem állítottak szobrot, csak a kritizáltaknak.
Az lesz kritikus, aki nem jó művésznek, mint ahogy abból lesz spicli, aki nem jó katonának.
Facebook
Pinterest