Közösségi média
Internetes kommentekkel nincs értelme foglalkozni, ha valaki mentálisan egészséges akar maradni.
A közösségi médiában eltöltött tíz év után megtanultam, nem szabad idegenek véleményére adni. Addig jó, amíg mások foglalkoznak veled, és nem fordítva.
Az internet nagyrészt mások véleményéről szól, ez pedig nem szabad, hogy befolyásoljon téged. Hogyha folyamatosan az visszhangzik a fejedben, amit mások mondtak rólad, az frusztráltsághoz vezet.
A cégeket, amik abból élnek, hogy részletes adatokat gyűjtenek magánéletünkről, majd ezt értékesítik, régebben magántitkosszolgálatoknak neveztük. Ezek átcímkézése közösségimédia-vállalattá a legsikeresebb megtévesztés a hadügyminisztérium védelmi minisztériummá keresztelése óta.
A közösségi média átalakult a technológiai világ központjából egy mindenki által megvetett szemétteleppé.
Az emberek a közösségi médiában miért csak a jó cselekedetekről, a szépségről, a boldogságról, az örömről beszélnek, vagy olyan helyzeteket osztanak meg? Senki nem lenne olyan tökös, hogy kiírjon akár egy ilyet, hogy: "Ma beszóltam egy embernek, hogy igyekezzen már, mert (...) menni akarok." vagy "Sík ideg vagyok, szarul aludtam, ezért a beosztottjaimat leordítom mindenért a sárga földig." Szép lenne nem? Mennyivel őszintébb lenne, de nem, mert az ilyet nem mondjuk el, nem osztjuk meg, de (...) cuki kutyás képeket igen, mert ez mosolyt csal az arcunkra, de élőben akkor miért nem tudunk mosolyogni, ha meglátunk egy hasonló cuki kutyát? Nem, sokunk kikerüli, elhúzódik ésatöbbi. Magyarán saját magunkat köpjük szembe az ilyen kamu Happy Life-fal.
A közösségi háló (...) egyszerre jelenti a hajótörést és a mentőtutajt. Lebegünk a virtualitásban.
A közösségi média hatalmas üzletet csinál abból, hogy a figyelemnek nem akaródzik vesződni és koncentrálni, hogy szétszórtságra, kellemes időtöltésre, szórakozásra vágyik, és mivel ráadásul a tömegek figyelme hiánycikk, megszerzéséért nagy konkurenciaharc folyik. Ebben az üzletágban az nyer, aki a legjobban kiszolgálja a figyelem igényeit, akinek nem derogál provokálni, aki nem riad vissza az aljasságtól, mások megsértésétől. Fő, hogy a világ felfigyeljen, klikkeljen, felháborodjon, beszéljen és írjon.
A közösségi média algoritmusai bizonyos szempontból csak kiaknázzák azt a hajlamunkat, hogy a saját politikai véleményünk megerősítésére vágyunk, bezárva minket egy olyan, visszhangzó kamrába, amelyben csak a saját véleményünket halljuk. Gyakorlatilag olyan véleményklímát hoz létre körülöttünk, amilyenben élni szeretnénk: ahol azok a témák foglalkoztatnak másokat is, mint minket, és az emberek többsége azt gondolja a dolgokról, mint amit mi.
A közösségi média nem teremt új minőséget, nem változtatja meg az embereket. Egyvalami azonban biztos: a közösségi média 21. századi eszközeivel sokkal könnyebb középkori nézeteket terjeszteni, mint valaha.
Az emberi felületesség és hiszékenység mindig is jövedelmező üzletek alapja volt, de talán sosem volt olyan egyszerű kiaknázni, mint a közösségi média korában.
Az, hogy a közösségi média az álhíreken keresztül felhasználható a demokrácia aláaknázására, még természetesen nem jelenti azt, hogy minden demokratikus problémáért a közösségi médiát kellene okolni. Mindössze el kell fogadnunk, hogy a technológiának nincs inherens morálja: eszközöket szolgáltat, amiket jó és rossz célokra is fel lehet használni.
Az elégedetlen ügyfelek a cégek igazi rémálmai, ám jelentőségük sohasem volt olyan hangsúlyos, mint manapság, a közösségi média korában, ahol a felháborodott panaszok és sérelmek fertőzésként hatnak a cégekre.
A közösségi média esetében nem érdekes, hogy mikor kezdted: fontosabb, hogy csak a szád jár-e, vagy tényleg komolyan gondolod.
Facebook
Pinterest