Kismama
Nincs ahhoz fogható érzés, semmi sem olyan fantasztikus, mint amikor egy új kis élet növekszik a pocakodban.
A terhes nő a nagyság, az erő, a szépség jelképe. A szűz a megsemmisülés, az anya az élet örökkévalósága.
A szülők mosolya, amikor elhagyják a szülőszobát, olyan baklövés, amelyért fizetni kell.
Az anyaság érzése nem magyarázható, nem is lehet vitába szállni vele. Az anyát éppen az teszi fenségessé, hogy bizonyos fokig valami állati is van benne. Az anyai ösztön istenien állati. Az anya már nem asszony, hanem nőstény.
Az anyaság arról szól, hogy elfogadod, hogy kevesebb lett az időd és az energiád. De nem fogyott el, bár néha úgy tűnik, hogy mégis. Arról, hogy igyekszel hű maradni önmagadhoz. Ha ez odaveszne, milyen anya lehetnél? A dolgok mindig változnak, függetlenül attól, mennyire szeretnénk, hogy ne így legyen. Minden nap készíthetsz egy fotót a gyerekedről, és minden nap idősebb lesz rajta. Ez tény. Szívszakasztó tény, de azért tény. Szóval szakítsd le minden napnak a gyümölcsét. Nézd meg a gyerekeidet, mert ők tudják, hogy éljék meg a szélsőséges szenvedélyek rövid villanásait. Ha másért nem, azokért a pillanatokért érdemes élni. Segítenek, hogy emlékezz rá, ha hagyod, hogy megtegyék. Érezd magad szerencsésnek, hogy egy darabig még melletted vannak.
Az anyává válás folyamatára érdemes tág értelemben tekinteni: várandósok az anyák akkor is, amikor gyermeküket gondolataikban hordozzák és készülődnek arra, hogy befogadhassák testükbe.