Jellemfejlődés
Az értelem, az erkölcs és a jellem bizonyos párhuzamban áll valamennyiünk egyéniségében, és töretlen folytonossággal fejlődik tovább, ha ugyan az élet nagy háborgásai nem térítik más irányba.
Mi irányítjuk jellemünk fejlődését, ami majd meghatározza azok jellemét, akiket magunkhoz vonzunk.
Tulajdonképpen nem is tudjuk, mi a pozitív és mi a negatív élmény. Életünk legnehezebb, leggyötrelmesebb pillanatairól kiderülhet, hogy ezeknek volt a legfontosabb szerepük a jellemfejlődésünkben. Ne bízzunk a saját elképzelésünkben a pozitív/negatív élményekről, hiszen csak annyit tudunk biztosan, hogy az adott pillanatban mi fáj és mi nem, az pedig nem sokat ér!
A konfliktus maga is lassanként patológiás tünetté válik a szemléletünkben. Eszménnyé lenne a konfliktusmentes ember, akinek jellemfejlődésével biztosan bajok vannak? Mert a jellem bizony konfliktusok megélésén és megoldásán keresztül kovácsolódik ki. Természetes, hogy konfliktusok közepette zajlik az emberi élet, mert a konfliktusnélküliség egyben kommunikációnélküliséget, kapcsolatnélküliséget is jelent. Nem a konfliktusnélküliség, hanem az azzal való méltó, megfelelő megküzdés az, amire törekednünk érdemes.
Facebook
Pinterest