Hulladékmentesség
A hulladékmentesség az otthonon kívül kezdődik: leginkább a boltban, ahol kimért árut vásárolunk vagy újrahasznosíthatót választunk az egyszer használatos helyett.
Nagyobb valószínűséggel tartanánk ki a hulladékmentesség mellett, ha egy kicsit lazábbra vennénk a dolgot és inkább az egyensúlyra törekednénk. Ez az egész egy életmódváltásról szól.
A földrajzi és demográfiai különbségek nagyban meghatározzák azt, ki mennyire tudja megközelíteni a teljes hulladékmentességet. De igazából nem is az számít, hogy ki mennyi szemetet termel. Az a legfontosabb, hogy megértsük a vásárlóerőnk természetre gyakorolt hatását, és ennek megfelelően cselekedjünk. A lehetőségeihez mérten mindenki képes változásokat bevezetni a saját életében, és a fenntarthatóság felé tett minden apró lépés pozitívan hat majd a bolygónkra és társadalmunkra.
Saját fogyasztásunk megnyirbálása az első és legfontosabb lépés a hulladéktermelés csökkentésében (hiszen amit nem veszünk meg, azt nem is fogjuk eldobni), ugyanakkor a fogyasztás nem pusztán a vásárláson keresztül történik. A mai társadalmunkban fogyasztókká válunk abban a pillanatban, amint kitesszük a lábunkat az ajtón és a kilincsre akasztott patyolatreklámot mustráljuk.
A hulladékmentesség nem arról szól, hogy többet hasznosítsunk újra, hanem éppen arról, hogy lépjünk fel felesleges hulladék otthonunkba való beáramlása ellen, és állítsuk meg még a küszöb előtt.
Minden egyes apróság, amit elfogadunk vagy átveszünk, még több keresletet teremt. Más szóval a dolgok kényszeres elfogadása (a visszautasítással szemben) a pazarlás gyakorlatát erősíti. Akkor, amikor elfogadjuk, hogy vizet töltsön nekünk a pincér, amit nem is fogunk meginni, és hozzon egy szívószálat is, amit nem fogunk használni, azzal gyakorlatilag a következőt állítjuk: "A víz nem fontos" és "Kérem, gyártsanak még több eldobható szívószálat!". Amikor a hotelszobából elhozzuk az "ingyenes" samponos flakont, további olajkészleteket kell feltárni annak pótlására. Amikor passzív módon elfogadunk egy reklámanyagot, egy újabb fát vágnak ki valahol, hogy még több flyert készíthessenek, miközben mi azzal töltjük az időnket, hogy ide-oda rakosgatunk, majd újrahasznosítunk egy teljesen jelentéktelen dolgot.