Hazaszeretet
Az ember úgy szeretheti legjobban a hazáját, ha folytonosan ott él benne a megismerése iránti leküzdhetetlen vágy.
A hazaszeretetnek nem az internacionalizmus az ellentéte, hanem a sovinizmus. Saját nyelvéhez is közelebb érzi magát az, aki más nyelveket ismer.
A hazát szeretni nem érdem. Nem érdem az édesanyámat szeretni, nem érdem a szerelmesemet szeretni, akinek a csókja legjobban kell az összes nők csókja közül. Nem érdem a töltöttkáposztát szeretni, sem a kétszeresből sütött kenyeret (...). Nem érdem az életet szeretni, ugye nem. A hazám nélkül nincs életíze az életnek sehol másutt. A kenyerem a hazám, a megélhetésem, a fantáziám, a gyengém. Nem lehet azt mondani, hogy ha angol volnék, az angol hazát szeretném így. Persze, de mégis... Nem lehet rámfogni, hogy ha nem ez az asszony volna az anyám, másik anyát szeretnék. Ez szült. Nem tudok más anyát elképzelni.
Meg kell tanulnunk nyitott szemmel és füllel szeretni a hazát.
Az "itthon" számomra (...) fontos, akkor is, ha dúl a bunkóság, ha rettegni kell a szomszédoktól, ha minduntalan becsapnak, ha szeméthegyek között kell az erdőn sétálni, kutyaszarokat kerülgetni az utcán, akkor is idetartozom, itt tudok csak élni, megengedem: azért, mert máshol sokkal rosszabb lenne számomra, akkor is, ha látszólag "jobb" lenne. Ezért aztán a hazaszeretet önzés, önvédelem.
A hazaszeretet nem elég - nem szabad, hogy bárki iránt is gyűlöletet vagy keserűséget tápláljak.
A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.