Hagyományos locsolóversek

Gyertek elő szép leányok,
ibolya virágok!
Virágeső hullatozzon rátok.
Szemetek mosolyogjon,
orcátok viruljon,
piros tojás, hímes tojás
a zsebembe hulljon!

Húsvétnap reggelén az ég igen magas,
Repül a gondolat, mint a királyi sas.
Kelj fel, gyenge kislány,
Mélyen elaludtál.
Add ki azt a pár hímest,
Amit nekem szántál.
Add ki hát szaporán,
Ne késtess sokáig,
Hogy gyenge seregemmel
Mehessek tovább is.

Zöld erdőben jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Szabad-e locsolni?

Csillagos kisasszony, mit nézsz a szemembe?
Talán megszerettél ifiú létemre?
Koppants kamarádba,
Hozz ki egy pár tojást, s tedd a tarisznyámba,
Egy pohár pálinkát es az üres hurkámba!

Most jövök keresztül nagy hideg havason,
Tizenötödik napja, hogy mindig utazom.
A Jordán vizéből egy kis üveget hoztam,
Melyben az Úr Jézus - megkeresztelkedett.
Azt hallottam, egy virágszál el akar hervadni,
meg szabad-e locsolni?

Köszönöm leányok szép tojás adását,
Áldja meg az Isten e háznak gazdáját,
Ékes gazdasszonyát,
S ragyogó fáklyákkal rakja meg udvarát.

Itt a Húsvét, eljött végre,
a szép lányok örömére,
mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát szép virágom,
a locsolásért tojást várok!

Vízöntő húsvétkor
Bugyognak a források.
Én is eljöttem hát
Ifjú létemre,
Hogy harmatot öntsek
E kis növendékre.
Öntözöm anyját
Kedves szép lányával,
Piros tojást várok,
Azt is csak párjával.

Eljöttem hozzátok ifjú létemre,
Hogy harmatot öntsek a tű szívetekre,
Mert ha meg nem öntlek ezen esztendőbe.
Szépet nem virágzik nékünk jövendőbe.

Tavaly húsvétkor
még nem volt kicsi székem,
Édesanyám tüzelte el,
az idei télen.
Egy év alatt nagyot nőttem,
kis székre sem állok,
innen lentről locsolgatok,
s csupa jót kívánok!