Gyermekfejlődés
Szokásos érv a gyerekek szabadsága ellen a következő: "Az élet kemény, és a gyerekeket úgy kell felnevelnünk, hogy megbirkózzanak vele. (...)" Azok, akik ellenzik a gyerekek szabadságát, és az iménti érvelést használják, nem veszik észre, hogy megalapozatlan, bizonyíték nélküli feltételezéssel élnek - azzal, hogy egy gyerek nem nő és nem fejlődik, hacsak nem kényszerítik rá.
Hétéves korig - amikor állítólag észhez térnek - a gyerekek többsége érzelmi szempontból afféle visszhangkamrának tekinthető. Ha olyan felnőttek között nőnek fel, akik békések, simulékonyak, és nem emelik fel a hangjukat, ők ugyanígy viselkednek.
A gyerekek sokkal többet tanulnak a példából, amit látnak, mint a kimondott szabályokból.