Földön kívüli élet
Tér van épp elég odafent, és gyerekes dolog lenne azt képzelnünk, hogy a legközönségesebb galaxisok egyikének ebben az eldugott kis szegletében volna valami különleges. A földi élet csupán kis kóstoló abból, hogy mi minden megtörténhet a világegyetemben. A mi lelkünk csak egy a sok közül.
Ha a valószínűség szempontjából közelítünk, tulajdonképpen őrültség azt hinni, hogy idegenek nem léteznek.
Minden értelmes lény társakat keres, hozzá hasonlóakat, de legalább olyanokat, akikkel el lehet beszélgetni a világ dolgairól. Így van ez az emberrel is, és noha már hatmilliárdan élünk együtt a földön, szüntelenül keresünk "másokat", akik okosak, intelligensek. Miután a földgolyó felületét már olyan sűrűn lakják az emberek, hogy kifürkészetlen terület nem maradt, legtöbbször a világűrbe, más bolygókra, más csillagrendszerekre képzeljük az intelligens társakat.
Az a gyanúm, hogy az idegen életformák teljesen mások lesznek, annyira mások, hogy nem sok közös lesz bennünk, épp ezért talán még az is nehezünkre fog esni, hogy felismerjük bennük az életet, mielőtt megpróbálkoznánk bármiféle kommunikációval.
Minden SETI-kutató, aki ígéretes jelet fog a nagy ismeretlenből, pontosan tudja, mi a következő lépés: mosolygó földönkívüliarcot festeni tízezer pingponglabdára, felvinni az egészet az Empire State Building tetejére, és onnét széthinteni a szemétben fuldokló utcákra.
Ha az idegenek képesek üzenetet küldeni a nagy semmibe, akkor szinte biztosan jóval fejlettebbek nálunk, ugyanakkor sejtelmünk sem lehet arról, hogy mennyiben mások, mint mi. Tegyük fel például, hogy az üzenet küldői velünk ellentétben elsődlegesen nem a látás, hanem az érintés vagy a szaglás útján érzékelik környezetüket. Akármilyen szagmintát is küldenek nekünk távoli bolygójukról, ezerszer is magunkba szívhatnánk anélkül, hogy az üzenet tudatosulna bennünk.
Szerintem a felvetés is mókás, hogy amennyiben tényleg befognánk, képesek lennénk értelmezni egy SETI-jelet. Egy medúzával sem tudunk kommunikálni, pláne, ha nem is látjuk. És ő a mi bolygónk szülöttje.
Egy fejlett civilizációval találkozni olyan lehet, mint amikor az őslakos amerikaiak találkoztak Kolumbusszal. Abból sem sült ki semmi jó.
Előfordulhat, hogy a fejlett idegenek némán figyelnek bennünket, mint valami kozmikus kukkolók, és csak arra várnak, mikor válunk képessé a kommunikációra. Az is lehet, hogy azzal a totális érdektelenséggel tekintenek ránk, mint legtöbbünk a hangyákra (ami igazán kár, mert a hangyák nagyon is érdekes teremtmények). Ha jeleznénk nekik, az egyenértékű lenne azzal, mintha egy hangya megrángatná az ingujjunkat, és a hogylétünk iránt érdeklődne.
Facebook
Pinterest