Fehér karácsony
Uram, mért adtad e havat?
sötét tetőkre szép havat?
(...)
Mért adtad e fehér havat?
fehér karácsonyt és havat?
(...)
Angyali dunyhák pelyheit,
gyémánt havat, cukor havat,
vedd vissza e fehér csodát,
mert fáj a szívünk s megszakad!
Átvilágol minden rácson
a gyertyafényű szép fehér Karácsony...
És elfelejted: várnak penge-élek,
megbúvó vermek, buktató veszélyek.
Üzenget a tájnak a tél,
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:
Békével töltözik a völgy,
csönd gyűlik földünkre, bársony, -
egyszer csak, egyszer, angyalok
szállnak alá zizegő szárnyon,
Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér, -
kivirágzik minden madárnyom.
A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép,
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
Facebook
Pinterest