Fáradt vagyok
Szürreális érzés ennyire fáradtnak lenni - szinte mint egy számítógépes játék. Ott is vagy, meg nem is.
A kialvatlanságnak egyébként egyetlenegy előnye van. De az most nem jut eszembe, mert iszonyúan álmos vagyok.
Talán erőm volt kevesebb,
vagy célt tévesztettem? Lehet,
elhibáztam az életet.
Amikre vágytam egykoron,
idézni is pironkodom.
(...)
Fáradt vagyok halálosan,
hitem, reményem veszve van,
te könnyíted csak lelkemet,
gyermeki szép emlékezet.
Fáradt vagyok. Belefáradtam a próbálkozásba. Belefáradtam a falakba. Belefáradtam a hazugságokba. A félelembe. A halálba. Olyan fáradt vagyok.
Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
Mindenki fáradt lesz egy idő után. Aztán alszunk egyet éjszaka, és reggelre már nem leszünk fáradtak. Nem zárkózhatsz el bizonyos dolgoktól, csak azért, mert el fogsz fáradni.
Félek mindenkitől, beteg
s fáradt vagyok;
kívánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Régen azt gondoltam, döntéseket hozni nagyon nehéz feladat, félelmetes a vele járó felelősség. Most viszont nem érzek mást, csak fáradtságot. Nem félek, csak nagyon fáradt vagyok.
Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
Az érdem itt koldusnak született.
Elveszek e kettős létezésben
gyermek vagyok, felnőtt énben
fáradt vagyok, pihenek
de nincs időm, sietek.
Öregszem és fáradt vagyok.
Kezd fanyar lenni, ami édes,
az idő szép lassan kivégez
s nemsoká mindent itt hagyok.
És ez a legfurcsább: a semmi,
hogy lehet többé sohse lenni, –
ez a legérthetetlenebb:
végső lakójául agyamnak
a nagy csodálkozás marad csak,
hogy voltam és hogy nem leszek.