Egyedül vagyok
Úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok, viszont ha most visszatekintek, látom, sokan álltak mögöttem. Ezért nagyon hálás vagyok nekik; nagyszerű érzés tudni, kik azok, akik a te oldaladon állnak.
Ma éjszaka egyedül vagyok.
Arra gondolok,
nem számít, ha búcsú nélkül
mindent itt hagyok.
Nagyon egyedül vagyok. Aki egyedül van, az nyáron is fázik. Nincs, aki melegítse.
Nevetséges, amit most elárulok magának: én már annyira egyedül vagyok, hogy elbőgném magam a boldogságtól, ha valaki akarná, hogy vigyázzak rá. Valaki...
Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.
Sohasem tudom, melyik részén vagy a világnak. (...) Kérlek, gondolj rám. Olyan egyedül vagyok, és jólesne a tudat, hogy valaki gondolataiban velem foglalkozik.
El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki nem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ.
Nem számít, hol vagy, gyere és ments meg!
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem
- egyedül vagyok.
Egyedül vagyok és egyre egyedebbül. Egyre magasabban van a léc. Egyrészt azért, mert többet tudok, többet tapasztalok, így automatikusan magamhoz hasonlóra, illetve lehetőleg jobbra vágyom (...). Úgy látszik, mégis vagyok olyan igényes, hogy inkább egyedül maradok. (...) És miközben nekem senki nem felel meg, azt érzem, hogy én nem kellek senkinek.
Egyedül vagyok, de mégsem élek egyedül. Mint a remeték, de nem szerzetes módjára.
Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam.
Hajnal van, hallom, horkol a város.
Hiába hívom, nem jön a szememre álom,
Persze minek is jönne, én nem vagyok álmos!
Facebook
Pinterest