Bohóc
A bohóc a szocializálatlan én fizikai megtestesülése. Ő annak a játékos léleknek a lényegi esszenciája, amit később maga alá temet a társadalom, a világ. Két- és hároméves korunk táján tetőzik a bennünk lakozó bohóc. De nem mer előjönni, mert elárulták. Mi árultuk el, többnyire középiskolás korunkban. Amikor megtagadjuk a lelkesedésünket, megtagadjuk a bohócot is.
A bohócok különleges emberek, akikkel minden kultúrában találkozhatunk. Mindegyikünkben ott rejlik a bohóc és a megfelelő pillanat, amikor ezt az arcunkat mutathatjuk. Sose vénülhetünk meg annyira, hogy ne élvezzük a saját bohóckodásunkat.
Nem attól magányos a bohóc, hogy egyedül áll a porond kellős közepén, hanem attól, amit tudnia adatott. Aki fontosat tud, annak az arca rizspor nélkül is krétafehér.
Csak abból lehet bohócot csinálni, aki megfelelő alany az ilyen varázslathoz.
Rettenetes távolságok lehetnek a kívülről látható és a belül rejtett dolgok között. Hiszen az igazi bohóc a szívében zokog, de nem mutatja. Azért szeretik, mert szórakoztató, és nem azért, amit magában érez.
Most nagyon széthullóban van minden
rosszak a föladott végszavak
innét nem lehet folytatni az előadást
a bohóc a nyílt színen sírja el magát.
Facebook
Pinterest