Barátkozás
A barátságot nagyra tartom. De manapság az emberek félnek barátkozni, inkább a haverság, a bratyizás megy. Az érdek nélküli barátság inkább magatartási forma.
Ha barátkozni akarsz, olyan dolgokat kell tenned, amiket a barátok szoktak. A barátok telefonálnak, és áthívják egymást.
Ha valakivel barátkozni szeretnél, csak hallgasd meg a bánatát, és adj neki reményt!
Nincsenek egyszerű képletek a barátkozásra. Több kell a puszta jó modornál és egy egészséges énképnél ahhoz, hogy elnyerjük mások bizalmát. Szükséges egyensúly aközött, hogy mit adunk és mit kapunk.
Úgy lehet a legjobban barátságot építeni, ha nyíltan elmondjuk a másiknak, mit gondolunk, mit érzünk. Ahogy most mi ketten csináljuk. Őszinték vagyunk egymáshoz, ezért barátok vagyunk.
Hiszem, hogy mindenben van valami jó, ezért úgy gondolom, ha nem kellene elhagynom a legjobb barátaimat, akkor nem szerezhetnék újakat. Új barátok szerzése pedig messze a legnagyobb kedvencem.
Bár a barátkozás a kedvenc foglalatosságom, az elején még mindig izgulok. Mert mindig fennáll az a rémisztő lehetőség, hogy az emberek nem fognak szeretni, és ezért reszketni kezdek. Eddig szerencsém volt, de butaság lenne azt feltételezni, hogy mindig így lesz.
A helyzet az, hogy akikkel én barátkoznék, nem barátkoznak velem, akik pedig hajlandóak lennének barátkozni velem, azokhoz én nem ereszkedem le.
Ebben a világban megszámlálhatatlanul sok rendes ember él. Csak rajtunk múlik, hogy barátaink legyenek.