Az idő mindent megold
Az idő (...) lehet, hogy minden sebre gyógyír, de isten tudja, némelyik seb igen lassan gyógyul.
A leghevesebb fájdalomkitörést is lecsendesíti az idő. Az ember örökké nem tud sírni s bár a bánat, a veszteség érzete épp úgy megmarad, de a könnyek mégis fölszáradnak s csak olykor-olykor törnek ismét elő.
Annak, aki vár, az idő minden ajtót kinyit.
Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van. Az agy idővel - hogy megóvja magát - szövetekkel veszi körül a sebet. Így csökken a fájdalom, de a seb megmarad.
A halottakat el kell temetni, nem ahogy az egyiptomiak tették, megőrizve a testet, hogy a lélek halhatatlanságát biztosítsák általa. Nem! Igazán! Véglegesen! Fordítson hátat a múltnak, csak előre nézzen. Tudja, az idő mindent begyógyít, minden sebet.
A szerelem sem mentség, ha elvakítja az embert, de szerencsére az idő mindent meggyógyít.