Ateista erkölcs
Ami Istent illeti, az én állásfoglalásom agnosztikus. Meggyőződésem szerint az erkölcsi alapelvek elsődleges fontosságának biztos tudata, ami által az élet jobb és nemesebb, nem igényel egy törvényhozót, főleg nem olyat, aki jutalmazásra vagy büntetésre alapozza törvényeit.
Nem hiszek az egyén halhatatlanságában, és az etikát kizárólag emberi ügynek tartom, ami fölött nem áll emberfeletti hatalom.
A szabadság, az erkölcsösség, és az emberi méltóság pontosan abban áll, hogy nem azért cselekszik jól, mert kényszerítve van rá, hanem azért, mert magától belátja, akarja, és azt szereti.
Csak az ateisták lehetnek erkölcsösek. Ha jutalomért vagy a büntetés elkerülése érdekében cselekedsz, az nem erkölcs.
Lehet kételkedni Krisztus isteni mivoltában, és lehet ugyanakkor erősen hinni, hogy jó dolog azt cselekedni a felebarátodnak, amit szeretnél, hogy a felebarátod cselekedje neked is. Ezt a két nézőpontot lehet egyidejűleg is elfogadni.
Ateista vagyok, és ennyi. Hiszem, hogy semmit sem tudhatunk, kivéve, hogy kedvesnek kell lennünk egymással, és mindent meg kell tennünk a többi emberért.
Az ateisták teljes mértékben felelősek tetteikért és életükért, hibáikat és rossz cselekedeteiket nem háríthatják át túlvilági kísértőkre, és nem reménykedhetnek egy jóságos isten kegyes megbocsátásában! Ezt belátva erkölcsös magatartásuk önkéntes, nem egyszerű szabálykövetés, hanem életforma.
Facebook
Pinterest