Antropomorfizmus
Agyunk hajlamos antropocentrikus keretben értelmezni a fizikai jelenségeket, aminek következtében ott is a tervszerűség bizonyítékait véljük látni, ahol kizárólag az evolúció és a véletlen játszik szerepet.
A kisgyerek a világegyetem középpontjának érzi önmagát. Minden körülötte forog. Az érettség többek közt ennek a szemléletnek a meghaladásában áll, megértjük, hogy mások is léteznek a világon. Hasonló utat járt be a tudomány is. A primitív gondolkodás antropomorf. Az ember saját képére alkotja meg Istent, és saját viselkedésének tulajdonítja a természeti jelenségeket. (...) Ettől a gondolkodástól csak apránként sikerült elszakadnunk. A tudománynak nagy előnye az egyénnel szemben, hogy sok-sok generáció alatt fejlődik ki.
Az antropomorfizmus egy rendkívül gyakori kognitív előítélet, logikai hiba vagy érzés. A világ mint tükör a belső érzelmi állapotok kivetülése. Egy folytatólagos benyomás, mely szerint a többi embernek és dolognak is olyannak kell lennie, mint mi vagyunk.
Az antropomorfizmus az önző kivetítés helyett annak elismerése is lehet, hogy ember mivoltunk egynémely elemét meglátjuk más állatokban, és viszont.
Facebook
Pinterest