Mi vezet a megcsaláshoz, és megbocsátható-e?

Egyszeri botlás

Ez tulajdonképpen a megcsalás legenyhébb formája, aminek számos dolog állhat a hátterében. Ilyen például, ha az adott illető – lehet férfi, vagy nő egyaránt – hosszú ideje el van hanyagolva, semminek van nézve. Ez lehet azért, mert született egy gyerek, aki minden figyelmet és energiát kisajátít, vagy épp, mert a másik fél olyan életszakaszban van, amikor nem tud annyit beletenni a kapcsolatba, mint amennyit a másik igényelne. Félreértés ne essék, egy pillanatig sem gondolom etikusnak, hogy azért, mert született egy baba és anya minden szabad percében vele foglalkozik, már indokolt lenne, hogy apa félremegy, mert nem az, de meg lehet érteni. Az egyszeri botlás is piszkosul fáj, és akinek kellően erős a jelleme, nem valószínű, hogy képes megbocsátani, hiszen aki egyszer megtette, simán megteheti még egyszer. Ugyanakkor arra is van példa, hogy az egyik fél egyszer belebonyolódott egy ilyen kalandba, de valóban, mélységesen megbánta, és egy életre szóló leckét tanult. Ebben az esetben el lehet gondolkodni azon, hogy a pár tovább lép a dolgon és folytatja.

Kaland

Bizony vannak olyan személyek – hangsúlyozom, férfiak és nők egyaránt –, akiknek a kaland számít, az izgalom, az újdonság varázsa. Egy ilyen embernél egyáltalán nem kell azon csodálkozni, ha félrelép, sőt, számítani kell arra, hogy újra és újra meg fogja ezt tenni. Igazán még hibáztatni sem lehet őket, hiszen ilyen a jellemük, azonban, ha egy kapcsolatban folytatják ezt az életmódot, akkor ott nincs helye megbocsátásnak, sokkal inkább a kezükbe kell adni a kilincset, aztán hadd kalandozzanak, amerre akarnak. Ugyanis minden alkalommal elő fogják adni, hogy mennyire megbánták a történteket, mekkorát hibáztak, és tulajdonképpen csak a párjukat szeretik, de nem sokkal később jön az újabb botlás, és az egész kezdődik elölről. Márpedig, ha valakinek van csak egy kevéske tartása is, az nem fogja hagyni, hogy állandóan palira vegyék.

Jellemhiba

Hát igen, ezen sajnos nem nagyon lehet javítani, és nem érdemes próbálkozni a megváltoztatással sem. Vannak olyan emberek, akik egyszerűen ilyen jellemhibával születnek. Nincsenek elveik, legalábbis nem ezen a téren, nem érzékelik, hogy ezzel a viselkedéssel mennyire megbántanak másokat. Ők azért vannak kapcsolatban, mert piszkosul kényelmes, ha van egy cseléd, aki mos, főz, takarít, esténként leápol, de hát az a cseléd nagyon gyorsan lesz unalmas, meg különben is, neki jár az, hogy amit megkíván, azt megkapja. Nagyon hamar fel lehet ismerni az ilyen jellemhibát, és ajánlatos nem leállni vele, mert csak tönkretesz (nem beszélve arról, hogy ki tudja, kivel-mivel állt le, és annak milyen nyavalyáit szedte össze, amit aztán nagy büszkén hazahoz...pfuj).

Különösen igaz ez a modern korra, amikor egyébként is divatossá vált, hogy ha valami nem tökéletes, azt el kell dobni, ahelyett, hogy dolgoznánk rajta, de bizony egyre többen bizonyítják be nemtől-kortól függetlenül, hogy alkalmatlanok egy felnőtt kapcsolatra. Nem képesek kompromisszumokat kötni, áldozatokat hozni, kizárólag a saját igényeik érdeklik őket. Az ilyen egoista, tulajdonképpen csak magukat szerető emberek konkrétan alkalmatlanok egy kapcsolatra. Ennek ellenére mégis gyakran beleugranak egybe, aztán amikor jön egy kis kellemetlenség, már indulnak is keresni a könnyű kalandot. Ha valaki elég erős jellemmel rendelkezik, az viszont ezt nem tudja megbocsátani, sem eltűrni, és nem is szabad, mert csak belesodorja magát egy ördögi körbe, ahol mindig ő lesz az, akit megbántanak, akit megcsalnak, sőt, a hiszékeny is, aki mindig megbocsát. Nem. Inkább eresszük szélnek az ilyen nem kellően felnőtt embereket és keressünk valakit, akinek evidens, hogy egy kis kellemetlenség következtében nem lépnek egyből félre.

Rossz a kapcsolat

Egy rossz kapcsolatban még akár érthető is lenne, ha az egyik fél máshol keresi a boldogságot. Ki tudja, mi tartja össze a párt, gyerek, közös ingatlan, esetleg más anyagi okok, amelyek miatt nem tud kilépni egyikük sem (bár szerintem, ha valaki annyira boldogtalan és nyomorult egy kapcsolatban, akkor inkább ne a közös vagyonon rugózzon, hanem kezdjen új életet, akár a nulláról, nem beszélve arról, hogy a gyereknek minden, csak nem jó azt látni, hogy a szülők egyébként utálják egymást, de kényszerből együtt vannak). Nem mondom, hogy nem tudom belátni, miért dönt valaki egy ilyen helyzetben a megcsalás mellett. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem tartom elítélendőnek. Előbb tessék lezárni a rossz kapcsolatot, bármi áron, tisztességesen, aztán lehet átszállni az új virágra.

Valakit elhanyagolnak egy kapcsolatban

Ez talán az egyetlen olyan pont, ahol azt mondom, valóban két ember kellett ahhoz, hogy az egyik idáig süllyedjen. Hiába szeretik egymást a felek, ha az egyik huzamosabb ideig el van hanyagolva, semminek érzi magát, akkor nem lehet kizárólag őt hibáztatni, hiszen a maga módján a másik belehajszolta őt a megcsalásba. Egy harmadik fél megerősítésére volt szüksége ahhoz, hogy elhiggye, teljes értékű ember, van vonzereje, képes még csábítani. Ha ez a helyzet áll fenn, akkor a párnak még lehet esélye rendbe tenni a kapcsolatát, érdemes lehet megbocsátani, őszintén megbeszélni mindent, ami bántja őket, utána pedig tiszta lappal indulni tovább a közös úton. De ehhez az kell, hogy mindkét fél akarja ezt rendbe hozni, és még akkor sem lesz egyszerű, hiszen megtört a bizalom. Ugyanakkor, ha valóban dolgoznak rajta, akkor ez a csorba hosszútávon igenis kiküszöbölhető

Forrás: cosmopolitan.hu