Richard Louv a téma szakértője, a Children & Nature Network társalapítója és elnöke, és számtalan, a témával foglalkozó könyv írója. Szerinte nagy hibát követünk el, ha szülőként úgy neveljük gyermekünket, hogy nem tesszük lehetővé, hogy személyes kapcsolatot alakítson ki a természettel.
A nagyvárosok betondzsungelében persze nehéz megtalálni a lehetőséget a rendszeres erdei sétára, szabadban piknikezésre, de enélkül könnyen kialakulhat a „nature deficit syndrome”, azaz a természethiányos szindróma. Ez több testi tünetben is megmutatkozik: a négy fal között ülve D-vitamin-hiány, elhízás és a betegségekre való fokozott fogékonyság alakulhat ki. És betegségek alatt nemcsak a testi, hanem pszichológiai zavarokat is értjük. Louv szerint a figyelem- és tanulási zavarnak, hiperaktivitásnak is a természettől való elzártság áll a hátterében.
Nem kell emögött ezoterikus tanokat sejteni, a magyarázat egyszerű: régen a gyerekek, amikor csak tehették, kint rohangáltak a szabadban: ipiapacs, fogócska, bringázás és bandázás volt a napi program, ami során alaposan lefárasztották magukat koruknak és energiaszintjüknek megfelelő tevékenységekkel. Ma viszont a legtöbb gyerek a délutánját a TV vagy a számítógép előtt tölti, ahol az egyébként is rengeteg információval leterhelt agyukat tovább bombázzák információcsomagokkal. Ráadásul ezek olyan sebességgel jönnek: a vágások az akciófilmben, a számítógépes játékok eseményei, hogy ahhoz még nem volt képes alkalmazkodni agyuk. Ráadásul mindezt egy helyben ülve végzik, így nincsen lehetőségük lemozogni a felgyülemlett feszültséget.
Ugyan a gyermekek sokat tanulnak a természetről az iskolában, de ezt is zárt teremben, padokban ülve teszik. Nem csoda, hogy csekély hatása van a környezetvédelemről és Földünk értékeiről szóló előadásoknak. Louv hangsúlyozza, hogy gyökeres változásra van szükség: újra ki kell mennünk a természetbe, össze kell sároznunk a kezünket, őszi avarban kell ugrálnunk – nekünk is, gyermekeinknek is szükségünk van a T-vitaminra!
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest