Zátonyra futott kapcsolatok megoldása a párterápia

Sokszor fordulunk pszichológus szakemberhez, de mi a helyzet a párkapcsolatokkal, melyekben két fél elképzeléseit, vágyait, életét kell közös nevezőre hozni?

Tulajdonképpen minden élethelyzet két félről szól, így ez a felállás alapvetően modellez bennünket és a minket körülvevő világot. Az én, az ego komfortos létezése az univerzumban egyre fontosabb, és egyre nagyobb szerepet foglal el az alapvető túlélésre törekvéssel szemben. Míg korábban az emberek nem értek rá a minőségi létezéssel tölteni az idejüket, addig manapság a kényelem és a viszonylagos luxus foglalja el a napi küzdelmek helyét. Nem kell a földeken robotolni, a közlekedés és a helyváltoztatás pofonegyszerű lett az elmúlt évszázad alatt. Ezzel az alapvető családi és párkapcsolati körülmények is átalakultak.

Milyen változások történtek?

A hagyományos családmodell alapján a férfi dolgozik, keres, eltart, míg a nő neveli a gyerekeket és viszi a háztartást. Anyukáink gyerekkorában talán még volt rá precedens, de a II. világháború és az emancipációs törekvések alapvetően megváltoztatták ezt az alapfelállást. A szocializmusban nemi alapon nem akartak különbséget tenni a családtagok között, így mindenki egyenlő volt és járt munkába apától anyáig. Mostanra a piacgazdaság ismét csavart egyet a képleten és eltörölte az általánosságokat. Be kell látnunk, hogy jelenleg nincs alapvető családminta vagy divat, hanem egy konfúz helyzet jött létre, melyben az egyetlen igazodási pont az az élethelyzet, amibe a család keveredett. És ez alapvetően kihat a párkapcsolati modellekre is.

Napjainkban rengeteg árnyalattal rendelkezik a családmodell. Van, ahol nem gond az anyagi háttér, így gyakorlatilag a „hagyományos” tendencia érvényesül, apuka finanszírozza az életet, míg anyuka vezetheti a háztartást. Máshol az apa munkanélküli, így az anya az eltartó, a férfi pedig átveszi a női szerepek ellátását. Jelenleg ezek a modellek teljesen adekvátak, és normálisnak mondhatók.

Adódik a kérdés: mihez igazodjanak a párok?

A legegyszerűbb válasz: egymáshoz. Milyen könnyűnek is látszik! Ha kicsit árnyalni akarjuk a képet, akkor egymáshoz és az élethelyzethez, amibe kerültek. Ebből a szemszögből már látszik, hogy hol és milyen szerepet kap a párterápia. Ez a módszer az, amivel mediálni lehet az elcsúszott, kimerült, zátonyra futott párkapcsolatokat. A párterapeuták igyekeznek azon párok segítségére, akik nem tudják együtt megoldani a közöttük létrejött konfliktusokat, nézetkülönbségeket. A megoldatlanság oka lehet, például, ha az egyik fél kimerült, türelmetlen, vagy változás állt be státusában, elvesztette munkáját, egészségi problémák jelentkeztek nála, vagy éppen fordítva. Van, aki könnyedén hidalja át a zökkenőket, de pont a partnere, férje, felesége nem képes az új iránnyal megbarátkozni. Az élet túl hosszú ahhoz, hogy monotóniában teljen el, ám az új „kalandok” nem várt reakciókat válthatnak ki. Érvényes rájuk a sorozatok törvénye is; minden jónak vagy rossznak vége szakad egyszer, miközben az emberi természet ragaszkodik a korábban átélt boldogságra vágyni szüntelen. Mindezt két ember között, akik hol közelednek, hol távolodnak egymáshoz képest. Nem csoda hát, hogy időnként krízisbe kerülnek. Előfordul, hogy a párok a se veled, se nélküled állapotig sodródnak életük alakulása közben, és már nem látnak át sérelmeik tömegén. Ekkor jöhet jól egy kívülálló, szakértő szem.

Nem cibálhatjuk terápiára tiltakozó férjünket…

A párterapeuták igyekeznek közös nevezőre hozni a két eltávolodott felet, de ehhez az is kell, hogy mindketten hajlandók legyenek tenni a megoldás érdekében. Nem lehet úgy párterápiát folytatni, ha az egyik fél nem akarja az egészet, nem szereti a másikat. Minden kapcsolatért közösen kell tenni, most, a jövőben, mindig. Bántalmazó családokban a párterápia szintén ellenjavallt, mivel a felek nem egyenrangúak, a bántalmazó félelemben tartja a bántalmazottat.

Az is gyakori, hogy egy harmadik fél felbukkanása ébreszti fel a párt, hogy már sokkal korábban tenni kellett volna a kapcsolatért. Ha az együtt maradás mellett döntenek, akkor mindenképp érdemes párterapeuta segítségét kérni. A fókuszban a pár kapcsolata áll, közösen kell dolgozni azon, hogy milyen hiányt helyettesített a külső kapcsolat. Ki kell bogozni, hogy mitől fáradt el a kapcsolat. Miért kereste valamelyik fél máshol a boldogságot, romantikát, szenvedélyt stb. Viszont ebben az estben a terápia csak akkor működhet, ha a szeretői viszony leépítésre kerül. Ha a szerelmi háromszög tovább él, nem javasolt a párterápiát elkezdeni. Eredményként nemcsak a kapcsolat rendeződése jelenhet meg, hanem a kulturált válási döntés megszületése is. Párterápia azoknak való, akik valóban együtt akarnak élni, szeretetben, csak jelenleg ez valamiért nem sikerül. Ennek a terápiás formának a segítségével a párok megerősíthetik, fejleszthetik a kapcsolatukat, megtanulhatják egymást megérteni, és ezáltal egy jobb, közös életminőséget alakítanak ki.

Forrás: ridikul.hu