Véletlen találkozások márpedig vannak

Vannak, akik szerint mindennek megvan az oka. Szerintük logikus, jól megtervezett és szervezett módon történik minden. Ilyen módon minden kiszámítható, előre látható. Vagy utólag megmagyarázható. Kényelmetlenül érzik magukat, ha valamire nem tudják a választ, és mindenáron azon dolgoznak, hogy ott is értelmet találjanak, ahol egyáltalán nincs is.

Ilyenek a véletlenek. Amikor ketten ugyanolyan csíkos pulóvert vesznek fel kedden az irodában, és nagyot nevetve mutatnak egymásra, hogy „lám-lám, ez egy amolyan csíkos nap!”. Vagy amikor ugyanazt a zenét dúdoljuk a legjobb barátnőnkkel, pedig teljesen más szól a rádióból. És amikor véletlenül arra járunk, amerre éppen a lelki társunk is…

Szombat esti véletlen

Mariann-nak semmi kedve nem volt elmenni az egyik szombat este otthonról. Kitakarította a lakást, vett egy nagy fürdőt, és úgy gondolta, ő inkább elővesz egy könyvet vagy keres egy jó filmet, teletömi magát édességgel, és alszik egy nagyot ahelyett, hogy magas sarkúban illegetné magát valamelyik szórakozóhelyen, hátha rátalál a nagy Ő. Mert hány éjszaka várt már erre a pillanatra, mindhiába, ezen az egy szombat estén igazán nem múlik semmi.

Felhívta az unokatestvére, hogy menjen át hozzájuk vacsorázni. Ehhez sem volt kedve, de hagyta magát rábeszélni. Úgy gondolta, ez még olyan program, ami belefér, mert ki is mozdul, meg nem is, felöltözik, de nem kell magas sarkút húzni. Tornacipőben és farmerban ment a vendégségbe. Vacsora előtt azonban betoppant az unokatestvére feleségének egy nagyon jó barátja, András. Mariann bemutatkozott, vacsoráztak, beszélgettek, majd pár nap múlva már az első közös randijukra készülődtek. Azóta is egy párt alkotnak.

Randiguruk?

Mondhatnánk, hogy az unokatestvér furfangos terve volt összehozni a két magányos szívet, de ez nem igaz, mert mint utóbb kiderült, úgy volt, András nem ér rá aznap este, de hamarabb végzett a dolgával, és gondolta, mégis benéz a vacsora előtt. Aztán ott ragadt. Véletlenül

Általában az ilyen véletlen találkozások azok, amikre később szívesen emlékszünk vissza, bármerre is járunk. Ezek azok a történetek, amik legtöbbször arról szólnak, hogy van valaki, aki nagyon szeretne valamit, de sehogy sem éri el. Aztán egyszer csak elengedi, mint Mariann a szombat esti pasivadászatot. És láss csodát, véletlenül mégis találkozott egy férfival, aki mellett azóta is boldog. És ennek már másfél éve.

Ha jobban belegondolunk, a saját életünk is telis-tele van hasonló véletlen találkozásokkal, amiket gyakran nevezünk és nevezhetünk sorsszerűnek, eleve elrendeltnek, akárminek, de amikor megtörténik, csak azon gondolkozunk, hogy miért nem tudtuk ezt előre, mert akkor mennyi időt és energiát megspóroltunk volna a keresgéléssel. Hogy megtaláljuk a lelki társunkat, életünk szerelmét, azt a bizonyos nagy Őt, akivel ott és akkor találkoztunk/találkozunk majd, véletlenül…