Várjunk a nagy lángolásra, vagy válasszuk a biztos, de szürkébb kapcsolatot?

Azt hinnénk, hogy ha az ember lánya csinos, intelligens, felvilágosult, rendben vannak az értékei és magabiztos, akkor nagyon könnyű a párkeresés. Ez pedig egyáltalán nincs így, hiszen az utóbbi időkben valami megváltozott. Valami megmagyarázhatatlan dolog történik a fiatal generáció párkeresési szokásaiban, amit senki nem ért, de nem is tesznek ellene semmit. A férfiak nem akarnak megállapodni, sőt már nagy százalékban kapcsolatot sem szeretnének. Először lelkesek, odaadóak, aztán eltűnnek, nem válaszolnak, később talán visszatérnek, de biztosítanak róla, hogy nem akarnak párkapcsolatot. A nők közben összevissza kapkodják a fejüket, nem tudják, mitévők legyenek, és a folyamatos bizonytalanság miatt féltékenykednek, hisztiznek, nyomoznak. Ördögi kör ez, de akkor vajon hogy fog megállapodni a mi generációnk? Hogyan és mikor? Kié a felelősség?

Mi, nők talán könnyebben elkötelezzük magunkat, ebből kiindulva pedig olyan érzésünk is támadhat, hogy a súly a mi vállunkon van. Ha lemondunk az álompasiról – akiért bár éjszakákat sírunk át, mégis többet ér bárminél –, és megállapodunk olyasvalaki mellett, aki nem az általunk elképzelt tökéletes férfi, de megbízható, akkor talán egyszer helyreáll a rend, és talán a következő generáció már nem fog félni az elköteleződéstől. De milyen áron? Megéri küzdenünk valakiért, aki látszólag nem áll készen egy párkapcsolatra? Vagy ettől elveszítjük a nőiességünket? Kislánykorunk óta azt sulykolják belénk, hogy nekünk soha nem szabad küzdenünk egy férfiért, hiszen ez az ő dolguk. Ha pedig valaki nem küzd értünk, akkor nem érdemli meg a szerelmünket. Így ezen logika mentén haladva azt kéne választanunk, aki bár kevésbé mozgat meg minket, de biztos pont lehet az életünkben, amiből talán egyszer több is lehet, egy igazán boldog közös élet. És miért ne lehetne boldog életünk megalkuvás nélkül? Miért ne küzdhetnénk nőként valakiért, akiről azt gondoljuk, hogy valóban megéri? Ettől kevésbé leszünk nők? Emiatt elveszítjük az önbecsülésünket és a tartásunkat? Ki dönti el, hogy pontosan mitől lesz tartása egy nőnek?

A párkapcsolatok teljesen kiszámíthatatlanok, így bár lehet, hogy a párkapcsolat felvállalása és elindulása sokkal könnyebben megy egy „biztonságos férfival”, ám senki nem tudja garantálni, hogy ez a bizonyos kapcsolat tartós lesz és örökké fog tartani. Lehetséges, hogy ugyanúgy vége lesz előbb-utóbb, és lehet, hogy pont azért, mert a szerelmünk nem elég erős ahhoz, hogy átvészelje a problémákat. Ha ugyanis különböző gondokkal kell szembesülnünk egy kapcsolatban, csak akkor vagyunk képesek megoldást találni és hajlani a kompromisszumra, ha nagyon szerelmesek vagyunk a másikba. Így végső soron talán van az a férfi, akiért megéri egy kicsit többet megtennünk annak érdekében, hogy valami csodálatos süljön ki belőle. Ez persze nem jelenti azt, hogy fel kéne adnunk teljesen a büszkeségünket. A férfiak ugyanis sokkal bizonytalanabbak manapság, mint mi, akárhogyan is titkolják, hiszen a múltbéli sérelmeik kihatnak a jelenükre, ami miatt csapongó és érzelemmentes életvitelt folytatnak. Megmentőknek nem kell lennünk, ám ha úgy érezzük, hogy valami igazán különleges dologra bukkantunk, ne féljünk küzdeni. Megéri.

Forrás: ridikul.hu