Van egy szörnyű gyanúm: A férjem és a legjobb barátja egymásba szerettek
Boldog házasságban élek, immár több mint hat éve. Egy szavam nem lehet: jobb férjet, jobb embert nem is kívánhatnék magamnak. Mégis megőrülök a gyanakvástól.
Nem attól félek, hogy más nőt szeret, bár néha arra gondolok, bárcsak attól kellene félnem a legjobban. Sajnos az én legnagyobb rettegésem az, hogy férjemnek esetleg másmilyen hajlamai – is! – vannak. Talán csak beképzelem ezt az egészet, hiszen manapság annyit hall az ember mindenféle ilyesmiről, mégsem tudom elhessegetni magamtól ezeket a gondolatokat.
Amikor megismertem Árpádot vagy nyolc éve, a legjobb barátjával sülve-főve együtt voltak. Balázs gyakran még a randevúnkra is eljött, olykor moziba-színházba is hármasban mentünk. Akkor még ez nem is zavart igazán, mi több, jólesett a két jóképű férfi társasága. Ráadásul azt gondoltam, hogy Árpád biztosan komolyan veszi ezt a kapcsolatot, ha ennyire belevonja a legjobb barátját is. Idővel Balázs is elkezdett járni egy lánnyal, és az esküvőnket másfél évvel később négyesben ünnepeltük meg egy balatoni fogadóban.
A két fiú továbbra is eljárt kettesben horgászni évente egyszer-kétszer – nem is volt ezzel semmi baj. Igazából nem kezdtem volna el gyanakodni, ha nem érzem azt, hogy Árpád fokozatosan eltávolodik tőlem. Továbbra is nagyon kedves és udvarias, mindennel ellát, amire szükségem van, de mintha a személyemre, a nőiségemre egyre kevésbé lenne kíváncsi! Az is rosszul esik, hogy mindent Balázzsal beszél meg, minden szabad percét vele tölti, szerintem még hozzáérni is többet ér hozzá, mint hozzám.
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a férjem az idők során beleszeretett a legjobb barátjába. Soha nem vallaná be magának, de igazából senki más nem érdekli. Ahányszor csak rápillant, mindig észreveszem a lelkesedést a szemében. Rám nagyon-nagyon régen nézett így...
Forrás: blikkruzs.blikk.hu
Facebook
Pinterest