Természetesen minden kapcsolat, és minden válás más és más, egyedi, össze sem lehet hasonlítani őket egymással. Vagy mégis? Vannak általános tendenciák, olyan dinamikák, melyekkel ha tetszik, ha nem, mi is szembesülünk egy házasság során. Amiben nem vagyunk egyformák az csupán az, ahogy a konfliktusainkat kezeljük, megéljük, feldolgozzuk.
Kész. Válok!
Ha nem is a házastársak fele, de közel negyven százaléka hazánkban még mindig a válás mellett dönt. Persze elsőre ez tűnik a könnyebb útnak, valójában azonban, pláne ha közös gyerek is van, mindenki számára ez a nehezebb út. Újrakezdeni mindent, egyedül küzdeni tovább az élettel, s a mindennapokkal: ennél semmi nem lehet nehezebb – gondolhatjuk. Ám minden válás mögött, hosszú-hosszú, szövevényes történet áll, így kívülről sem véleményezni, sem ítélkezni, sem igazságot tenni nem tudunk.
A szakemberek véleménye
Amerikai pszichológusok, olyan szakemberek, akik kifejezetteb párkapcsolatokkal és azok foglalkoznak, együttes erővel összeszedték azokat a viselkedésformákat, „jeleket”, melyekre érdemes odafigyelnünk, s sürgősen változtatni rajtuk, ha szeretnénk egyben tartani a házasságunkat.
A kommunikáció hiánya
Persze az érthető, s menetrendszerűen be is következik, hogy elfogy a téma a pár között, vagy esetleg a gyereken és a háztartáson kívül másról már nem tudnak beszélni. Nagy hiba. Igen is erőltetni kell! Ha nem egy sürgősségi osztályon, vagy egy hírszerző központban dolgozunk, s a munkahelyünkön valójában nem történik semmi említésre méltó, sőt, még a tévében sem láttunk semmi érdekeset, s az interneten sem olvastunk izgalmasat aznap, akkor is keressünk témát, amiről nap végén beszélgethetnénk. Semmiképp se zárkózzunk be önmagunkba, inkább, csikarjunk ki az életünkből közös programokat: ha elmenni nincs időnk, kedvünk, erőnk, lehetőségünk, akkor maradjunk otthon, nézzünk meg közösen egy filmet, vagy társasozzunk. Találjunk ki, mit csinálhatunk együtt, ami közelebb hoz minket egymáshoz, s újra megnyílik a szívünk.
Csak a rossz
Sokan idővel már csak a negatív dolgokat hangoztatják, kizárólag negatív érzelmeiknek adnak teret, s a hiányokat, a rosszat látják és láttatjá. De vajon miért? Vajon a boldogságot, az idillt, a szép pillanatokat, órákat, miért nem említjük, s miért nem kommunikáljuk? Nem kellene változtatni ezen? Olyan kimerítő napom volt ma, és most olyan jól esik itthon lenni veled! Annyira szép ez a pillanat! Olyan jó napunk volt ma együtt, igaz?
A kommunikáció minősége
Ha pedig tudjuk, mit mondjunk, van miről beszélnünk, gondoljuk át a hangnemet: vajon kedvesen, szeretetteljesen kommunikálunk a párunkkal, vagy az esti fáradtságban hajlamosak vagyunk durvák, olykor gorombák vagy lekezelőek lenni? Hiába szeretjük életünk párját továbbra is, ha ezt ő nem érzékeli, szomorú s magányos lesz egy idő után. Használjuk sokkal gyakrabban a mi szót, s lényegesen kevesebbszer az én-t. Szerinted mit csináljunk? Mit gondolsz, mi lenne a legjobb? Sajnálom, hogy megint fáj a hátad, szerinted felkeressünk egy orvost?
Figyelem, vagy annak hiánya
Az amerikai viselkedéskutatók szerint, ha figyelünk a másikra, nem csak halljuk, hanem értjük is amit mond, reagálunk rá, akkor sokkal nagyobb eséllyel marad fent köztünk a jó kapcsolat, és továbbra is azt érezzük, hogy van közünk egymáshoz, összetartozunk. Nem veszíthetjük el az érdeklődésünket a másik iránt, ha hosszú távra tervezünk.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest