Az emberek véleménye eléggé megoszlik abban, hogy mennyire jó ötlet ultimátumot adni egy kapcsolatban. Van, aki szerint jó dolog, mert így legalább kiderül, hogy tart-e valamerre ez a felállás, van-e közös jövő, mások szerint viszont rég rossz, ha ultimátumokhoz kell folyamodni. Mielőtt továbbmegyünk a témában, épp ezért feltesszük neked a kérdést:
Szerinted jó ötlet ultimátumot adni egy kapcsolatban?
Igen, mert kibillenti a másik felet a kényelemből, és legalább kiderül, működik-e egyáltalán a kapcsolat.
Nem, ha már ultimátum kell, az arra utal, hogy az egyik fél nem hisz a kapcsolatban igazán.
Na de mi is történik azután, hogy valaki úgy érzi, mindentől függetlenül muszáj ultimátum elé állítani a párját? Vajon eléri a célját, és a másik épp ettől ébred rá, hogy élete szerelmét veszítheti el, vagy szakítás lesz a vége? A Reddit és a BuzzFeed felhasználói őszintén válaszoltak erre a kérdésre, és felfedték, mit tett kapcsolatukkal az ultimátum!
1.
"Mélyen beleszerettem egy megértő férfibe, aki fiatalabb volt nálam jó pár évvel. Volt egy közös lányunk, mindkettőnk családja támogató volt, mi is ott álltunk egymás mellett a karrier- és magánéleti váltások során. Azonban mégis adtam neki ultimátumot: vagy elvesz feleségül, vagy vége. Miután véget ért a ceremónia, és egybekeltünk, valami átfordult benne. Azért vett el, mert szeretett, nem azért, mert házasságot akart. Egy éveken át titkon zajló afférba bonyolódott, hogy megtalálja önmagát, átvert engem, a lányunkat, a családunkat, mire végül kiderült. Azóta sem vagyunk már ugyanolyanok. A történet tanulsága? Ha ultimátumot kapsz, meg kell értened, hogy a felelősség a tiéd is. Ha beszélt volna nekem a vágyairól, még mindig házasok lehetnénk."
2. "Néhány borzalmas kapcsolat után a 20-as éveim közepén lett egy kutyám. A legjobb barátom lett. Kicsivel több, mint egy évvel később megismertem a mostani feleségemet, és elég hamar rájött, hogy én és a kutyám egy csomag vagyunk. A családja viszont cicapárti volt. Mivel közel laktak, több hétvégi összejövetel és ottalvós esemény volt, az anyja viszont nem rejtette el, hogy utálja a kutyámat. A feleségemmel kezdett komolyodni a kapcsolatunk, házasságról beszéltünk, ekkor mondtam el neki hogy úgy érzem, a kutyámat nem látja szívesen a családja - a szülei, pontosabban - pedig jó kutya. Szóval közöltem vele, hogy én és a kutya együtt jövünk, vagy egyikünk sem. Ő közölte az anyjával, hogy szokjon hozzá a kutyához, mert különben nem látogatjuk meg őket. 10 éve vagyunk együtt, 8 éve házasként. Azt hiszem, mindketten ultimátumot adtunk?"
3. "10 év házasság után közöltem a férjemmel, hogy vagy segítséget kér mentális gondok miatt, vagy elhagyom őt, és a gyerekekkel elköltözünk. Agresszív kitörései voltak, kiabált, rombolt az otthonunkban, amit extrém megbánás és rengeteg ígéret követett engesztelésül, ez pedig túl régóta ment így, nem akartam, hogy a gyerekeink tojáshéjakon járkáljanak körülötte. Mondtam neki, hogy szeretem, nem akarom elhagyni, de segítséget kell kérnie. Szóval megtette. Majdnem három év terápia és több gyógyszeres próbálkozás kellett, de eljutott a stabilitásig. Most, a 20 éves házassági évfordulónk idején mentálisan élete legjobb formájában van. Nagyon büszke vagyok rá, és hogy elkötelezte magát a családja mellet
4. Megmondtam a hol velem élő, hol kiköltöző pasimnak, akivel 10 éve voltunk együtt, hogy vagy vegyen el feleségül, vagy ennyi volt. Egybekeltünk, 18 évvel később pedig én adtam be a válókeresetet. Megbántam, hogy ultimátumot adtam. Bárcsak ne lettem volna ennyire megijedve attól, hogy egyedülálló anyuka legyek. Fáradt voltam, szükségem volt segítségre, több gyermeket szerettem volna, de ez utóbbi sosem történt meg. És most itt tartok. Valószínűleg egyedül élem le az életem; nem voltam évek óta randizni, nem is tudom, hogyan kell már flörtölni. Másrészről viszont, most, hogy meghoztam ezt a döntést, a válást, újra kezdem megtalálni önmagam.
Facebook
Pinterest