Új pasi, új élet - a régi pedig mehet a kukába?

Háztartásbeli anya mellett nőttem fel, tudom, milyen, amikor egy nem kimondottan ideális kapcsolatban a nő elveszíti financiális és egzisztenciális önállóságát. Gyakorlatilag gyerekstátuszba kerül, ami általában borzasztó hatást gyakorol a mentális egészségére, sok esetben pszichoszomatikus betegségeket előidézve.

Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a főállású édesanyák, feleségek mind ilyen szörnyű helyzetben tengődnek, épp ellenkezőleg. Csodálom azokat, akik a feministák kritikáinak kereszttüzében is vállalják, hogy inkább az otthon melegét őrzik ahelyett, hogy tepernének a taposómalomban.

Ehhez azonban kell a nagybetűs FÉRFI, aki tiszteli, becsüli partnerét azért, mert úgy döntött, hogy a függetlenség és a karrier helyett róla és gyermekeikről gondoskodik. Ez nem feltétlenül jár önfeladással, hiszen rengeteg hölgy érzi úgy, hogy erre az életfeladatra született, ezáltal tud igazán kiteljesedni.

Akkor van probléma, amikor a nő a biztonságért cserébe feladja azokat a dolgokat is, melyek jobb emberré teszik őt. Elhanyagolja addig örömmel művelt szabadidős tevékenységeit, barátait, a családját, csak mert „az ura" igényli a társaságát. Nem csoda, hogy olyan sok a kimerült, demotivált, depressziós háziasszony: állandóan másokért güriznek, míg magukra alig fordítanak időt

 „Nem megyek kozmetikushoz, most másra kell a pénz."

„Minek járjak el sportolni? Futok én a napi teendők meg a gyerek után eleget."

„Mozi, színház, fazekastanfolyam? Ugyan már, örülök, ha egy félórás sorozatepizódra van időm esténként."

Ismerős? És most nemcsak a háziasszonyok kálváriájáról van szó, hanem bármelyik nőtársamról, aki nem veszi észre, hogy a párja szép lassan bekebelezi őt.

„Ne ezt a ruhát vedd fel, hanem azt a másikat!"

„Minek mész tanfolyamra? Így is olyan keveset vagyunk együtt."

„Ne egyél már ilyen diétás sz*rokat, ott a rendes kaja! (Majd két hónap múlva: „Hm, mintha felszedtél volna 1-2 kilót...")

Hiába tűnik úgy, hogy a férfi a simulékony, alkalmazkodó nőnek örül a legjobban, ez egy hatalmas csapda. A legtöbb pasi mindig megpróbálja majd irányítani a társát, mert ez a természet rendje, legalábbis egy domináns férfi-szubmisszív nő párosítás esetében. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezt hagyni is kell.

Tapasztalatból állítom, hogy egy igazi férfi azt a nőt csodálja, aki pontosan tisztában van önmagával, azzal, hogy mit hajlandó tolerálni és mit nem, illetve egyértelmű határokat szab a kapcsolatban, továbbá határozottan kiáll az igazáért.

Problémák felmerülése esetén pedig nem hisztériázik, hanem értelmesen megbeszéli azokat a társával.

Teljesen természetes, hogy egy komoly kapcsolatban a felek alkalmazkodnak egymáshoz: átveszik egymás szokásait, stílusjegyeit, szólásmondásait, és mindez addig rendben is van, amíg mindketten egésznek, szabadnak érzik magukat.

Amikor azonban az ember lánya lépten-nyomon azt hallja, hogy „De megváltoztál! Mintha nem is te lennél!" illetve ő maga is érzi, hogy valami nincs rendben, ideje számot vetnie az életével, mert könnyen lehet, hogy a vesztébe rohan mérgező kapcsolatában.

Forrás: she.hu