Ma már számtalan módszert ismerünk arra, hogy lezárjunk egy-egy szakaszt az életünkben. Lehet az az elmúlt év, de az elmúlt öt év is. A levélírás az egyik ilyen módszer, ez ugyanis katartikus élmény lehet.
Egyrészt megköveteli
- a gondolataink rendezését,
- az események és történések átgondolását,
- az azokkal kapcsolatos véleményünk megfogalmazását,
- a különböző opciók számbavételét.
Mivel ilyenkor kicsit eltávolodunk saját magunktól, az eseményektől, így felismerhetünk különböző összefüggéseket, amelyekre eddig például nem jöttünk rá. Sokszor bátrabbak is vagyunk írásban, mint szóban. Olyan dolgok kerülhetnek a papírra, amelyekről eddig ugyan volt sejtésünk, de sosem mertük őket pontosan megfogalmazni. Apropó, pontosság: a levélírás segít abban is, hogy határozottabb legyen valamiről a véleményünk, mert egyszerűen jobban összeáll a kép.
Persze, ez mind egyrészt nagyon jól, másrészt félelmetesen hangzik (hiszen szembe kell néznünk számtalan dologgal, közük saját magunkkal is), de hogyan kezdjünk neki?
Így írjunk levelet saját magunknak
Induljunk ki abból, hogy levelet írni mindenki tud. Nem kell szépirodalmi magasságokra gondolni, nem kell hosszasan rágódni a szavakon vagy barokkos körmondatokkal fogalmazni. Írjunk egyszerűen, természetesen, hagyjuk kifolyni magunkból a szavakat.
De mielőtt belekezdenénk konkrét levélírásba, néhány mondatban fogalmazzuk meg, hogy kik vagyunk most, milyen életszakaszban járunk, és melyik életszakaszban járó énünknek szeretnénk levelet írni. Így máris sokkal könnyebb lesz.
Ne halmozzuk el fiatalabb énünket tanácsokkal, mintha neki akkor tudnia kellett volna valamit, amit mi a mai fejünkkel tudunk.
Tanácsadás helyett forduljunk inkább megértéssel fiatalabb énünkhöz. Próbáljuk meg átérezni, miért gondolta azt, amit. Miért érezte azt, amit. Miért döntött úgy, ahogyan döntött. Fogadjuk el fiatalabb énünk sebezhetőségét, gyengeségeit.
A mai bölcsességünkkel támogassuk, hogy nincs egyedül. Hogy át lehet jutni minden nehezebb időszakon.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest