Tudom, hogy szeretsz
Tudom, hogy szeretsz. Sok, ki nem mondott apróságból tudom…
Kell-e mindig mondani: szeretlek? Szerintem nem.
Sosem dicséred meg a hajam – de naponta egyszer kedvesen beleborzolsz. Sosem hozol nekem ajándékokat – de reggelente lefőzöd a kávém s úgy készíted el, ahogy szeretem. Ritkán mondod, hogy szép vagyok – de mindig megfogod a kezem az utcán.
Tudom, hogy szeretsz. Látod, ilyen kis ki nem mondott apróságokból tudom.
Nem is kell napjában ezerszer elzengened. Nem kellenek a nyálas üzenetek, a csöpögős romantika. Nem kellenek a kényszerből kimondott szavak. Így pont jó nekem. Ha fogod a kezem, és lefőzöd a kávém. Ennyi éppen elég.
És tudod mit akarok most mondani? Tudom, hogy tudod: Én is nagyon szeretlek!
Hisz szó nélkül összeszedegetem a földről a szétszórt zoknijaid és hagyom, hogy fél órát olvass a mosdóban, pedig sietnék. És elnézem a barkácsholmikat szerte a lakásban s akkor sem szentségelek, ha belelépek egy bazi nagy csavarba a szőnyegen. És megfőzöm neked a pacalt, pedig a szagát se bírom és képes vagyok csendben üldögélni a tóparton, hogy el ne riasszam a halakat.
Igen, én is szeretlek téged!
Facebook
Pinterest