Tizenöt év után megcsaltam a férjem. Elmondom, miért nem bánom

Bizony, a férjem sokszor nem úgy viselkedik, mintha a társam lenne: nem becsül meg, ez az igazság. Rosszul esik.Elvárja, hogy kiszolgáljam, hogy főzzek, mossak, vasaljak rá, de ő még a füvet sem hajlandó lenyírni. Ha társaságról van szó, vagy szórakozásról, hogy menjünk el színházba, moziba, ha egyáltalán megkérem, hogy jöjjön el velem valahova – máris húzza a száját. Nem csak hogy lusta, de nagyon magának való ember is. Persze megfordult már a fejemben, hogy el kéne válni, mert nekem ez így nem jó. De látom, milyen nehéz manapság egy normális pasit kifogni. Úgyhogy arra jutottam, a házasságom, ha uncsi is, de mégis csak jobb, mint a magány.

Így aztán az egyik barátnőmmel utaztam el a múltkor egy hétre Spanyolországba. A férjem természetesen hallani sem akart az utazásról, inkább otthon maradt focit nézni. Nem bántam, jót buliztunk a barátosnémmal.

A hotelben laktak német srácok, és az egyikkel sokat szemeztem a medence partján. Másnap odaült mellénk a vacsoránál, és udvarolni kezdett. A barátnőm tapintatosan félrehúzódott. A következő napokban sokat flörtöltünk, együtt kirándultunk a haverjaival, és nem tiltakoztam, amikor szorosabbra akarta fűzni a kapcsolatot. Mondjuk gondoltam arra, hogy nem akar semmi komolyat, mert akkor nem kérdezte volna meg, hogy bevonható-e a barátnőm is a mulatságba – utóbb azt mondta, hogy csak viccelt, de szerintem nem. Mindegy, jól szórakoztam ebben a két hétben, ez a lényeg. Kicsit belezúgtam, de azért nem vesztettem el egészen a fejemet. Hazajöttem, picit megsirattam ezt a szép kalandot, és aztán ment minden tovább a megszokott kerékvágásban.

Hogy bűntudatom van-e? Nincs, bevallom őszintén. Járt nekem ennyi boldogság a sok szürkeség után. A srác nem keresett azóta, mondjuk megmondtam neki, hogy nincs folytatás, és azt hiszem, őt is várták haza. A férjem nem sejt semmit, és jellemző módon észre se vette rajtam, hogy történt velem valami a nyaralás alatt. Azt hiszem, nem is érdekli.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu