Tiltanak tőle, pedig nem is ismerik! Nem tudom, mit tegyek, hogy elfogadják a szerelmemet

Tizenhat éves vagyok, a szüleimmel élek, vagyis apámmal és a nevelőanyámmal. Az igazi anyám lelépett, amikor három éves voltam, azóta is csak ritkán jelentkezett. Már túltettem magam a dolgon, de azért haragszom rá. Hogy tehet ilyet az ember a saját kölykével?

Elég sok zűröm volt és van a suliban, a mostohaanyámmal se jó a viszonyom. Utálom, de még az is előfordul, hogy megpofoz! Jövőre koleszos leszek, apám azt akarja, hogy egy másik városban lakjak és tanuljak. Hogy elválasszon „anyámtól”, szóval nyugi legyen itthon. Meg azért is – hogy a szerelmemtől távol legyek!

Az igaz, hogy a két és fél szobában nagyon szűkösen élünk öten, van két húgom ugyanis. A barátomat pár hónapja ismerem. Harminckét éves, és nagyon rendes hozzám. Nem erőltette a szexet sem, én akartam lefeküdni vele. Mikor apám megtudta, hogy együtt járunk, óriási cirkuszt rendezett. Elszöktem volna otthonról, de nem volt hova mennünk, Norbinak sincs lakása, a keresztanyjánál lakik, oda nem vihetett. Jelenleg munkája sincs, úgyhogy semmi remény az összeköltözésre, sajnos.

De nem is a csóróság a legnagyobb baj, hanem az, hogy a szüleim utálják őt, és tiltanak tőle. Link alaknak tartják, mert úgy hallották, volt valami droggal kapcsolatos cirkusza régebben, ami igaz, de már nem tol semmit – én csak tudnám! Norbi nem jöhet fel hozzánk, ha meg én kimaradok éjjel, apám tombol. Azt mondják a szüleim, hogy amíg ők tartanak el, ők diktálják a házirendet, és a húgaimnak nem mutathatok rossz példát.

Egészen kétségbe vagyok esve. Olyan reménytelen a helyzetem. Végre igazán szeret valaki, mégis el akarnak választani tőle. Fogalmam sincs, mit tegyek!

Forrás: blikkruzs.blikk.hu