Vagyis újra összekötözhetjük azt, ami elszakadt, miért is ne, de biztosak vagyunk abban, hogy nem egy idegent engedünk vissza az életünkbe, esetleg a régi problémákat?
Természetesen a változás (a megváltozás) lehet pozitív, sőt lehet, éppen a változások miatt vált (újra) szimpatikussá, vonzóvá. Pont azért akarjuk őt nagyon, mert abba az irányba kezdett hajlani, amerre mi akartuk annak idején olyan nagyon hajlítani. Az is lehet, pont a mi kedvünkért változott nagyot, mert ő akarta igazán ezt az újra összekapaszkodást, pontosan tudta, min bukott meg a dolog, és azok kiiktatásával indult újra meghódításunkra az ex.
Azért legyünk óvatosak, mielőtt rábólintunk az egyesülésre, mert lehet a változás csak külsőség, csak egy szerep, és amint komfortzónán belülre kerül párunk, róni kezdjük majd a jól ismert köröket.
Mit tegyünk?
Mielőtt „véglegesítenénk” a kapcsolatot, adjunk neki is, magunknak is időt arra, hogy kiderüljön, a külön töltött idő alatt milyen irányba változott, változtunk mi magunk is.
Nem kell tesztelni (na jó, kell), vagyis teremtsünk olyan szituációkat, amelyek a régi időkben konfliktusokba torkolltak. Vállaljunk be a nagy bólintás előtt feszült helyzeteket. Nézzük, hogyan reagál a másik, ha „ösztönből” kell reagálnia, és figyeljük saját válaszainkat is. Ha ugyanúgy remeg a gyomrunk, ha elveszíti a fejét, és ránk rivall, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem jó a terv, bármennyire mézes-mázos is egyébként a nyugodt szituk kommunikációja.
Hallgassuk meg barátainkat, a hozzánk közel állók véleményét. Ugyan soha senki nem dönthet helyettünk, azért engedjük meg nekik, hogy emlékeztessenek minket a válás (szakítás) körüli idők válságára. Az akkori problémákra, a mi reakcióinkra, a maratoni sírásra, akkori (véglegesnek hitt) felismeréseinkre. Ne sértődjünk meg azon, ha adott helyzetben értetlenkednek, kérdéseket tesznek fel, vagy szembesítenek kellemetlen dolgokkal.
Ők pontosan azokat a kérdéseket fogják feltenni, amiket mi éppen szőnyeg alá söpörnénk vagy elsunnyognánk.
Vonjunk mérleget a külön töltött időről, annak minőségéről, érzelmeinkről, új kapcsolódásainkról. Mennyit adott nekünk az az időszak? Hiányzott a másik? Gyakran kaptuk azon magunkat, hogy az ő véleményére voltunk kíváncsiak? Gyakran nyúltunk a telefon után rutinból, hogy felhívjuk?
Gondoljuk át őszintén és nagyon alaposan, hogy belefér-e az új életünkbe az ex. Az is lehet, azóta munkát váltottunk, kirepültek a közös gyerekek, végre elértük azokat a dolgokat, amiket szerettünk volna elérni, végre szabadon döntünk a saját életünk felett… tényleg szeretnénk újra ezt az új életet és magunkat megosztani azzal, akivel egyszer már zátonyra futottunk?
Ha a válaszok zöme az újrakapcsolódás felé mutat, akkor hajrá. De ha kétségek merülnek fel, akkor érdemes aludni néhányat az egészre, vagy kerek perec egy szép barátságra hajtani a párkapcsolat helyett.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest