Ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk, éppen ezért nem mindig könnyű megfejteni a másikat. Pedig néha bizony jó lenne tudni, hogy milyen gondolatok szaladnak át barátaink, kollégáink, vagy épp szeretteink agytekervényein. Hiszen sosem tudhatjuk, hogy amit valaki mond nekünk, azt úgy is gondolja-e. A tudománynak persze erre is megvannak a válaszai, hiszen vannak bizonyos jelek, amiket ha megtanulunk olvasni, könnyebben igazodunk majd el az érzelmek útvesztőjében.
1. „Titkos” üzenet
Manapság gyakran elektronikus üzenetek alapján kell kibogarásznunk, hogy épp mi jár a másik fejében, és hányadán állunk. Kutatásokból kiderült, hogy az emberek többsége, akkor érzi azt, hogy a másik fél valóban kedveli őt, ha az gyorsan válaszol és esetleg valamilyen pozitív tartalmú emojit is belefűz a válaszába. Míg ha a másik mondjuk nagybetűkkel ír, későn válaszol, vagy épp sok helyesírási hibát vét, akkor abból az emberek többsége azt a következtetést vonja le, hogy nem fontos a másiknak, vagy esetleg haragszik rá.
2. Önbeteljesítő jóslat
Az ún. nevezett Pygmalion-effektus (más néven önbeteljesítő jóslat) az elvárások valóságalakító hatását jelenti. Vagyis, a környezetünket valamilyennek látjuk, ez alapján kialakítunk róluk egy véleményt, egy elvárást arra nézve, hogy kik ők, hogy viselkednek, és úgy kezeljük, amilyen a véleményünk róluk, amilyenek az elvárásaink velük szemben. Ők erre reagálva olyanná válnak, amilyennek mi hisszük őket. Ha valakit például vidámnak, kedvesnek tartunk, jó eséllyel úgy fog velünk viselkedni, hiszen mi is úgy állunk hozzá, ám fordítva, ha faragatlan, kellemetlen valakinek gondoljuk, akkor valóban olyan is lesz velünk. Ezt pedig mások is eljátsszák velünk.
3. Egyensúlyra törekvés
Két egyszerű szabály érvényesül szinte minden embernél. Egy: azokat kedveljük, akik olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amiket mi kedvelünk magunkban. Ily módon érvényesül a „hasonló hasonlót vonz”. Kettő: azokat kedveljük, akik olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amik kiegyenlítik azokat, amiket nem szeretünk magunkban. Innen nézve pedig igaz az „ellentétek vonzzák egymást”, de valójában mindkét „szabályra” igaz, hogy mindkettő elsősorban belőlünk indul ki, és fontos, hogy a végeredmény az legyen, hogy egyszerre érezzünk jól magunkat a másikkal és a saját bőrünkben is.
4. Az ismerősség érzése
Akaratlan is sokszor olyan partnert választunk, legyen szó párkapcsolatról, munkáról, lakótársról, stb., akit valakihez hasonlítani tudnunk, akit egyébként kedvelünk. Itt bármilyen apró hasonlóságok döntőek lehetnek, akár az, hogy a másik is abból a városból származik, mint egy jó cimboránk, vagy épp ugyanolyan a cipője, vagy ugyanolyan a hajszíne. A lényeg, hogy kötni tudjuk valakihez/valamihez, amit/akit már egyszer megbízhatónak ítéltünk.
5. A népszerűségi faktor
Minden társadalmi csoportnak megvannak a maga népszerű egyénei, akiket általában magas szociális státusz és sok kapcsolat jellemez. Mindannyian ösztönösen az ilyen típusú emberek társaságát és figyelmét keressük. Kimutatták, hogy ha csak valakinek a profilképe alapján próbáljuk meg eldönteni, hogy az adott illető népszerű-e, az agyunk bizonyos meghatározott pontjai nagyon aktívvá válnak, vagyis külön agyterület foglalkozik azzal, hogy kitaláljuk, valaki vajon népszerű-e a társai körében.
6. A visszajelzés szerepe
Szintén kutatásokból derült ki, hogy a szerint keresünk partnert, hogy nekünk éppen milyen véleményünk van saját magunkról. Kísérleti helyzetben azt találták ugyanis, hogy azok akik jó viszonyban voltak magukkal, pozitív véleményük volt magukról, olyanokkal szerettek volna megismerkedni, akiknek szintén pozitív volt a benyomásuk róluk. Míg azok, akik inkább negatívan gondolkodtak magukat illetően, olyanokat választottak, akinek szintén rossz véleményük volt róluk. Ennek az az oka, hogy azt szeretjük kapni, amit várunk, vagyis annak megfelelő visszajelzést várunk, ami képes alátámasztani saját véleményünket.
7. A szimmetria a lényeg
Valószínűleg kevesen hallották még, hogy: „Nézd milyen szimmetrikus az a csaj ott!”. Ennek ellenére, a szimmetria nagyon is számít, ha a vonzalomról van szó! Természetesen 100%-ig senkinek a teste, vagy arca sem szimmetrikus, de mégis minél inkább közelít valaki hozzá. általában annál szebbnek látjuk. Emellett a szimmetriának nem csak a külsőségek tekintetében van jelentősége kimutatták ugyanis, hogy azoknak, akik szimmetrikusabbak, kisebb a stressz szintjük is.